Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
252 VITA nád által — a honfoglaló nemzedékiek) régészeti hagyatékának meghatározására — felsorolt keltezési módszerek áttekintésének. Viszont az ott olvashatókat meg kell toldanom néhány további ponttal. 5. Keltezés természettudományos módszerekkel Két mozzanatra szeretnék ennek kapcsán utalni. Az egyik a kémiai elemzés, a másik a radiokarbon vizsgálat (C 14-es módszer). Az előbbi eljárás Lengyel Imre jóvoltából gyökeret vert Magyarországon. Ez a módszer relatív kronológia nyújtására alkalmas, azt mondja meg, hogy hozzávetőlegesen mennyi ideig, hány évig használták a temetőt. így jutott Lengyel arra a következtetésre, hogy pl. az imént említett sarudi temető élettartama 70 ± 20 év, illetve hogy a szabolcsi temetőé (az ott feltárt sírok túlnyomó többsége vonatkozásában) 200 ± 40 év.5 5 Sajnálatos, Karos (és még sok-sok más lelőhely) esetében ma még nélkülöznünk kell a kémiai vizsgálatot, pedig bizonyára nem lenne közömbös ennek eredménye a temetők használatának időtartamát illetően. Az abszolút kronológia terén adhat felvilágosítást а С 14-es módszer. Nem ok nélkül szólt Makkay János egészen frissen „a ma legtudományosabb eljárásnak számító radiokarbon keltezés"-ről.56 Sajnálatos, hogy ez az eljárás a szerves anyagú régészeti leletek időmeghatározására nem vert gyökeret Magyarországon, pedig immár — Hertelendi Ede révén — a hazai (debreceni) vizsgálat lehetősége is biztosított, amit oly sokáig nélkülözni kellett. Az még csak-csak némileg érthető (?) volt, hogy távoli országokba nem vitték el a magyar régészek anyagaikat С 14-es vizsgálatra, de hogy Debrecenbe sem küldik el, semmivel sem igazolható. Hogy mekkora tartózkodás figyelhető meg a módszer vagy inkább annak meglepőinek tűnő) eredményei iránt, jól mutatja Bálint Csanád alábbi megjegyzése, amelyet egyik könyve „Avar továbbélés a 9. században" című fejezetében tett. Ezt írta: „Kommentár nélkül említsünk meg itt egy С 14-elemzést is, amelyet a celarevói (magyarul Dunacséb, Jugoszlávia) késő avar temetkezési hely leletanyaga alapján végeztek el. Ennek megfelelően a sír a 969. +. 66 évre (British Museum Laboratory) tehető".57 Eszerint egy „továbbélő" avar a 10. században vagy esetleg a 11. század elején élt, amely adat kalibrálva mindenképpen 11. századi (1 Sigma cal. AD 1004-1174, 2 Sigma cal. AD 969-1227) időt jelent.58 Egészen meglepő az, amit az Opusztaszer-Kiszner-tanya lelőhely három sírjáról újabban Vályi Katalin megállapított. íjas-tegezes lovastemetkezésről van szó, amelyet általában a 10. század első évtizedeire szoktak keltezni. Ezzel a közvélekedéssel szemben Vályi Katalin analógiákkal és horizontokkal keltezve, a vidék történeti helyzetére is tekintettel („historizálva") a sírok korát a 10. század utolsó harmadára, illetve a 11. század első harmadára tette, vélhetően inkább csak a szokatlan datálás miatt várható ellenvéleményekre tekintettel fűzte ehhez zárójelben a következőket: „éppen a temető töredék-jellege és viszonylagos leletszegénysége miatt egy korábbi datálás sem zárható ki."5 9 Ezen állásfoglalás közzétételét követően „megszületett radiokarbon eredmény teljes mértékben [kiemelés tőlem - K. Gy.] alátámasztja ezt a korhatározást: a mért sír kora: cal. AD. 995 +. 35".60 Az időpont-meghatározás nincs lényegi összefüggésben a sorozat nagyságával, tehát a vizsgálat értékéből mit sem von le, hogy mindössze három sír a-
