Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
VITA 243 ta meg, hogy a szablyás sírokat „a 970/80-as évekig áshatták meg", de nem zárta ki, hogy a szablyákat tovább is használhatták,27 sőt készíthették is. Maga Révész elismeri, hogy a nevezetes „bécsi szablya а X. század közepén vagy az azt követő évtizedekben készült, talán Taksony nagyfejedelem uralkodása alatt", de ehhez már nem volt köze a felső-tiszai fejedelmi központnak (Karosnak) és a mellette dolgozó ötvösműhelynek, amelyek ekkor már nem léteztek.28 Kezd tehát körvonalazódni, hogy miért ragaszkodik Révész minden karosi sír 950-es évek (955) előtti datálásához. Egy rövid kitérő erejéig azt szeretném felvillantani: olyan esetekben, amikor a tárgy hordozta magán a hosszű — mi több: igen hosszú — használat jegyeit, tehát maga szolgált valamiféle, időre utaló bizonyítékkal (ami — persze — nem abszolút kronológia), milyen következtetésekre jutott Révész annak érdekében, hogy ebből a leletek minél korábbi volta (és minél korábbi földbe kerülése) adódjék. Ezt írja: „A karosi 11/52. sírban talált öweretek rendkívül kopottak, némelyik közülük javított vagy töredékes is. Mindez hosszú használatukat jelzi." Ha viszont ezeket egy, 895 utáni műhely munkájának tekinti, könnyen lehet, hogy a rendkívül erőteljes kopás magyarázatául nem elégséges még a 955-ig eltelt idő sem. De mert a sírban 905/906-ban vert arab dirhemek és Gyermek Lajos (899-911) mainzi denárai találhatók, ebből Révész arra a következtetésre jut: „tulajdonosuk legkésőbb [kiemelés tőlem - K. Gy.] а X. század első negyedének végéig élhetett". A pénzleletek keltező értékéről fentebb elmondottak tükrében ez igazol(hat)atlan feltevés. De még így is kevesellhette Révész a 895 és 925 közti 30 évet a nagymérvű kopás magyarázatára, ezért jutott arra az újabb, megint igazol(hat)atlan feltételezésre, hogy a sírban nyugvó személy („vezér") „hatalmi jelvényeihez már 895 előtt is hozzájuthatott". (A feltett „kitűnő keleti párhuzam"-okra általában történő hivatkozásnak nincs pontos kort jelölő értéke.) Ahhoz azonban, hogy a feltevés egymás élére rakott „kártyalapjai" megálljanak ideig-óráig, és ne omoljanak rögvest kártyavárként össze, még egy feltevésre volt szüksége Révésznek. Arra nevezetesen, hogy Etelközben működött magyar ötvösműhely, ez nem szűnt meg a honfoglalás körüli években, hanem — zavartalanul! — folytatta működését immár a Kárpát-medencében. Természetesen Révész ezt a kártyát is megjátszotta, és ezt a lapot ugyancsak élével a korábbi kártyalapok éleire helyezte. íme: „A 11/52. sírban nyugvó vezér övdíszeit azonban — akár Etelközben is — egy olyan ötvösműhely készíthette, amely a fejedelmi ház szolgálatában állott, s mint ilyen, 895 után is a fejedelmi központ területén működött." Mivel pedig „a veretes övek... nagy része, egyes típusok... pedig döntő többségükben a felső-tiszai temetőkből láttak napvilágot", ez — mások mellett — arra utal: „а X. század első felében a Felső-Tisza-vidékén volt a magyar nagyfejedelmek hatalmi központja." Márpedig „hogy a X. század közepén nagymértékű hatalmi átrendeződésre került sor a magyar törzsszövetségen belül, ezt az elgondolást — a fejedelmi kíséret felső-tiszai temetőinek ez idő tájt történő megszűnésével — ... a régészeti adatok egyértelműen [kiemelés tőlem - K. Gy.] alátámasztják"; az új hatalmi centrum „átkerült Székesfehérvár-Budapest-Esztergom körzetébe".29 Kiderült tehát: Révésznek azért fontos a karosi temetőket 950 tájával lezárni, hogy ezek ekkori felhagyása illeszkedhessék a 955 körül feltett hatalomváltáshoz, illetve még in-
