Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
238 VITA a sírban, akkor nyilvánvaló, hogy a legkésőbbi veretet kell figyelembe venni. A 9. századi nyugati pénzeket tartalmazó sírok közül 5 esetben volt későbbi is..., négy esetben csak 9. századi pénzt találtak". Mesterházy következetes volt elméleti tételéhez, így felvetette: a 9. századi pénzeket rejtő sírok alapján annak a vidéknek a „megszállását régészeti úton is 895 elé keltezhetjük",9 vagyis a magyar honfoglalás (illetve annak első felvonása) 895 elé helyezendő. Mivel azonban az erre vonatkozó egyéb bizonyítékok hiányoznak, így aligha gondolhatunk arra, hogy közvetlenül a Jámbor Lajos vagy a Kopasz Károly (840-877) halála utáni évtizedben (tehát 850 körül vagy a 880-as években) a magyarok megszállták a Kárpát-medencét (illetve annak bizonyos részeit), így Mesterházy tételének nincs realitása. Szó sem lehet tehát arról, hogy az érméket legkésőbb kibocsátójuk halála utáni évtizedben sírba tették volna. A pénzzel „keltezett" honfoglalás kori sírok megásásának időpontja vonatkozásában az érme verésének időpontja kizárólag terminus post quem-ként jöhet szóba, de nem ad sem pontos, sem nagyjából hozzávetőleges időpontot a sírokban eltemetettek halálának időpontjára nézve. A veret kelte után bizonytalan hosszúságú idő telt el az érme sírba kerülésig, hiszen nem tudjuk, hogy az érme külországban, a veret helyén mennyi ideig volt forgalomban, illetve azt sem, hogy az érmét a Kárpát-medencébe hazahozó új tulajdonosak) meddig használta(ták) díszként. Mutatnak adatok arra, hogy az érmék a külországban értékmérőként sokáig forogtak. Kovács László helyesen utalt arra, hogy a „9. században vert itáliai, francia és német pénzek nem a honfoglalást megelőzően a Kárpát-medencébe települt s azonnal portyázni indult harcosokra utalnak, hanem az ottani pénzforgalomban való hosszú jelenlétük tanúi". A bizánci aranypénzek „még tovább maradtak forgalomban..., nem véletlen tehát, hogy a 934-970 között adatolt bizánci hadjáratokban... még Theofülosz császár (832-839) solidusához is hozzá lehetett jutni".10 Bizonyos nyomok szerint az érmék a Kárpát-medencében szintén hosszú időt töltöttek a föld felett (persze, nem értékmérőként, hanem díszként). Mivel érmék köznépi környezetben is fel-felbukkannak, megkockáztatható, hogy „a pénzszerző fegyveres férfiaktól érméik egy része másod- vagy sokadkézbe került tovább".1 1 Hogy ez a hosszúnak gondolható idő az érme külországi verése és kárpát-medencei sírba kerülése között ténylegesen mennyi volt, nem deríthető fel egyértelműen, legalábbis önmagában a pénzek alapján biztosan nem. Révész László a karosi temetőket régészeti módszerekkel 950 elé keltezte, s mivel azokban az utolsó veretek 924 előttiek, úgy vélte: „Még ha minden pénz esetében azt a szélsőséges [kiemelés tőlem - K. Gy.] esetet feltételeznénk is, hogy verési ideje és utolsó tulajdonosa általi megszerzése, valamint a megszerzés és a sírba kerülés között évtizedek teltek el", akkor is 950 előtti időpont adódik a temetők felső határaként.12 Vagyis Révész legfeljebb 25 évet (vagy — mint fentebb Gyermek Lajos mainzi denárait illetően idéztem — más alkalommal még ennél is kevesebb időt, 911 és 925 között 14 esztendőt) tételezett fel szélsőséges esetként az érme verése és sírba helyezése között. Magam iménti okfejtésem alapján sem a 14, sem a 25 évet nem tekintem szélsőséges esetnek, hanem a néhány (három-öt) évtizedet vélem normális időnek, s az ezen túli időt gondolom szélsőséges esetnek. Erre utalhatnak életkori megfigyelések is. Ha harcos fiatalember szerezte az érmét
