Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
VITA 239 külországi zsákmányul, legalább 25-30 évig viselhette, ha viszont még másodvagy harmadkezes tulajdonossal is számolunk, ez esetben az időtartam megduplázódik, megháromszorozódik. Bár a nyugati és arab pénzek Kárpát-medencébe kerülésének lehetőségei a 10. század közepén megszűntek, ez ilyen érméket tartalmazó sírokat nem lehet a 10. század közepével lezárni. Ezt a nézetet Kovács László ekként fogalmazta meg: „Az említett pénzeket tartalmazó sírok megásásának kora minden bizonnyal több évtizednyire belenyúlik a 10. század 2. felébe... A pénzes temetkezésekben a fegyveres férfiak 10. század első felében megfigyelt túlsúlyát a század 2. felére a fegyvertelen férfiak, a nők és gyermekek arányának növekedése váltja fel." Kovács végső megállapítása ez: „A korabeli pénzeket tartalmazó honfoglalás kori temetkezések a 10. század nagyját kitöltik". Ezek szerint tehát a karosi temetők használatát sem lehet pusztán a pénzek alapján a 10. század közepe elé keltezni? Vajon a karosi sírok kései darabjai is jócskán belenyúltak a 10. század második felébe? Nem tudom. Hogy Kovács most idézett álláspontja mely temetkezésekre mily mértékben igaz, egyéni elbírálást igényel, képletbe nem foglalható. Nagyon is indokolt Kovács óvatossága és mértéktartása: „A régészettől elvárható részletes honfoglalás kori belső időrendet csak a pénzes sírok anyagának alapján nem lehet felállítani. Ezt a feladatot a pénzes temetkezések kiemelt fontosságú kezelésén kívül csak a náluk többszörös mennyiségű, de érmét nem tartalmazó hiteles sírlelet tárgyainak együttes előfordulási körülményeit vizsgálva lehet majd megoldani."1 3 Ezért a régészeti leletek időmeghatározásában a pénzzel való keltezésen kívül más módszerek alkalmazása is szükséges. 2. Keltezés horizontokkal és analógiákkal Bálint Csanád szerint „a pénzzel való keltezés korlátozott számú alkalmazhatósága miatt a horizontokkal és analógiákkal való keltezés a leginkább elterjedt. Ez köztudott módon a pénzzel keltezett leletegyüttesek hasonló tárgyaira építkezik, vagy ha nincsenek ilyenek, akkor olyan sírok vagy kincsek leleteire támaszkodik, melyek végső soron mégiscsak valahogy a pénzzel keltezett együttesekhez kapcsolhatók". Egy megjegyzés erejéig meg kell szakítanom Bálint Csanád szövegének idézését. Éppen az imént láttuk, hogy a pénzzel való keltezés nem abszolút időpontot ad, hanem csak terminus post quem-et. Ebből következően az érmeleletekkel való datálásra épülő régészeti (horizontokkal és analógiákkal történő) keltezés szintén nem biztosít feddhetetlen kiindulópontot. Ennek ellenére — folytatva Bálint megállapításainak idézését — „e klasszikus kormeghatározási módszerről sosem mondhatunk majd le", de „egyúttal ne feledkezzünk meg két bizonytalansági tényezőről". Bár Bálint avar példákból vonta le következtetéseit, ezek a magyar honfoglalás korára nézve is maradéktalanul érvényesek. Az egyik: a legtöbb tárgytípus és díszítőelem pontos életkorát nem ismerjük, a másik: a „mi mit keltez" kérdése. A kettős keltezés Fettich Nándor által felvetett kérdéskörénél (a tárgy készítése vagy megszerzése, illetve földbe kerülése)14 jóval bonyolultabb helyzetről van szó. „Hogyan lehetséges eldönteni, hogy az adott sír esetében egy tárgy mellékelése a temetés időpontjában már vagy még nem volt divatban? A tárgyak készülési, használati és földbekerülési ideje között rendkívül komplex összefüggések lehetőségei állnak fönn." Egy tárgytípus előállítási peri-
