Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
234 VITA Kristó Gyula A HONFOGLALÓK RÉGÉSZETI HAGYATÉKÁNAK KELTEZÉSÉRŐL (Rendhagyó válasz bírálóimnak) Amikor kéziratban végigolvastam a Századok szerkesztősége jóvoltából Révész László és Takács Miklós írásait (recenzióit, műfajukat tekintve vitacikkeit), a szokásos gyakorlat szerint két lehetőség közül választhattam volna. Az egyik szerint pontról pontra haladva sorolhattam volna elő kifogásaimat az azokban olvasható megállapításokkal szemben, kitérhettem volna az esetleges egyetértésekre, tisztázhattam volna az adódó félreértéseket. Ez esetben pontosan kiderülhetett volna viszonyom a két íráshoz. Kérdés azonban, hogy ez mennyiben érdekelne a vitacikkek szerzőin kívül különösebben valakit is. A másik lehetőség az lett volna, hogy megragadom az alkalmat, és — válasznak álcázott tanulmány formájában — újólag kifejtem megbírált nézeteimet. Ettől azért riadtam vissza, mert nem hiszem, hogy az igazság mennyiségi kérdés lenne, vagyis hogy annak van igaza, aki többször mondja el a véleményét. Végül is a válaszadás egy harmadik, rendhagyó módozatát választottam: tanulmányt írtam a honfoglalás korral foglalkozó magyar régészettudomány egy neuralgikus kérdéséről, a leletek, tárgyak keltezéséről (s csupán e dolgozat végén teszek a vitacikkekkel kapcsolatban néhány észrevételt). Azért választottam ezt a témát, mert mind Révész, mind Takács írása nagy nyomatékkal hangoztatja ennek a kérdésnek a fontosságát. Révész ezt írta: „A honfoglalás kori leletek keltezését tekintve, valóban komoly feladatok állnak még a régészeti kutatás előtt", Takács meg számos dolgozatában kifejtette azt, „menynyire nehéz ma még biztos időrendi következtetéseket levonni számos, objektív és/vagy szubjektív tényező szerencsétlen összhatása folytán", illetve megállapította: „az életmódról folytatott vita alapja az időrend". (A vitacikkek oldalszámaira — mivel nem tördelt és végleges oldalszámokkal ellátott kéziratokat kaptam — nem tudok hivatkozni, feltételezem azonban, a visszakeresés nem okoz túlságosan nagy gondot az Olvasónak.) Úgy gondolom, mindenképpen tisztességesebb eljárás volt részemről ezt a — bírálóim által egyetemlegesen fontosnak tartott — témát tollhegyre tűzni, semmint pl. az etnikai minősítés kérdését; ezzel kapcsolatban Révész is elismerte: „a régészet nem tud etnikumot meghatározni", legalábbis egyedekre (sírokra) lebontva valóban nem. Az időrend meghatározása olyan kulcsfontosságú pontja a történészek és régészek együttműködésének, hogy nagyon sok kérdésben a kronológiai meghatározások űgyszólván egymagukban perdöntőek lehetnek. Magam nem vagyok régész, mindössze olyan történész, aki figyelemmel kíséri, olvassa a régészeti szakirodalmat (még ha bírálóim ez utóbbiban kételkednek is). Igaz, a régészeti szakirodalomban (és főleg a leletekben) való tájékozottságom nem vetekedhet az övékével. Kívülálló voltom — a számos hátrány ellenére is — egy előnnyel mindenesetre kecsegtet, azzal, hogy (képletesen szólva) nem vagyok benn az erdőben, de éppen ezért talán nemcsak a fákat látom, hanem olykor az erdőt is. Más szavakkal: nem elsősorban ásatási tárgyak vannak
