Századok – 1997

Vita - Révész László: Kristó Gyula könyvéről I/215

VITA 215 VÁCZY 1958 Váczy P: A korai magyar történet néhány kérdéséről. (Észrevételek Bónis György. „István király" c. művéhez). Századok 92(1958) 265-345. VESZPRÉMY (szerk.) 1996 Honfoglaló őseink. Szerk.: Veszprémy L. Zrínyi kiadó, Bp. [1996]. WOLF 1992 Wolf M.: Előzetes jelentés a borsodi földvár ásatásáról (1987-1990). JAMÉ 30-32(1987-1989) Nyíregyháza 1992, 393-142. WOLF 1996 Wolf M.: A borsodi földvár. In:WOLF - RÉVÉSZ (szerk.) 1996, 242-249. WOLF - REVESZ (szerk.) 1996 A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Szerk.: Wolf M. - Révész L. Miskolc 1996 ZICHY 1923 Zichy I.: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. A magyar nyelvtudomány kézikönyve 1.5. Bp. 1923. Révész László KRISTÓ GYULA KÖNYVÉRŐL E nagylélegzetű művében Kristó Gyula a magyarság 9-11. századi történetének gazdasági, társadalmi viszonyait elemzi, a rendelkezésre álló történeti források számbavétele mellett a társtudományok (régészet, antropológia, nyelvészet) eredményeit is felhasználva. Talán érthető, ha a recenzens, mivel maga is régész, elsősorban azt kíséri figyelemmel, hogy szakterületének eredményei közül a könyv szerzője mit tudott hasznosítani munkája során. Minden kutató számára jelzésértékű ugyanis, hogy eredményeiből a társtudományok képviselői mit és milyen mértékben tudnak hasznosítani, beilleszteni saját kutatási eredményeik közé. Nos, a tárgyalt mű e tekintetben megfelel az előzetes várakozásoknak, hiszen annak két fejezete (A kárpát-medencei őslakosok és a honfoglalók régészeti hagyatékáról, A régészeti lelet mint történeti forrás, 149-182. o.) teljes terjedelmében, de más részei is bőségesen taglalják azt a kérdést: Mivel járult hozzá (vagy egyáltalán: hozzájárult-e valamivel) a régészet 10. századi eleink gazdálkodásának, társadalmának megismeréséhez? Érdeklődésünk csak tovább növekszik a szerző alábbi, módszertani „ars poetica"-ként kezelhető megállapítása nyomán: „Csakis az előítéletektől mentes, szuverén régészeti vizsgálódások nyújthatnak némi esélyt arra, hogy a honfoglalás korában itt éltek hagyatékából bizonyos társadalomtörténeti következtetésekre lehessen jutni." (227. o.) A recenzens e mondat minden egyes betűjével egyetért, hiszen e két alaptétel tisztelete híján minden vizsgálódás tévutakhoz vezet. Mindezek fényében rendkívül sajnálatos és érthetetlen viszont, hogy e könyvében Kristó Gyula a saját maga által felállított szabályokat nem tudta és nem is akarta betartani: A legkevésbé sem tisztelte egy társtudomány (jelen esetben a régészet) szuverenitását, s nem volt képes annak eredményeit — ez utóbbi szót folyamatosan idézőjelbe téve, s gunyoros felhanggal emlegetve — előítéletektől mentesen szemlélni. Mindez csak első pillantásra tűnik meghökkentőnek, hiszen Kristó már könyve első fejezeteiben eldöntötte az alapvető kérdéseket, nevezetesen: 1. a hon-