Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 199 illetve az ágas(fa), stb.) amelyek a kizárólagos jurthasználattal aligha egyeztetetők.30 5 Végezetül, nem tűnt fel a vizsgált cikk szerzőjének egy olyan érv sem, amely a 19-20. századi útleírásokból és néprajzi adatfelvételekből hámozható ki30 6 . Számos — a jurtot és a veremházat személyes tapasztalat alapján ismerő — kutató egyöntetű véleménye szerint a két lakóhely-típus közül a jurt lakályosabb: nagyobb belső tere, jobban megoldott szellőzése stb. miatt.30 7 így igencsak téves azon beállítás, amely a veremház terjedését egy magasabb rendű lakáskultúra meghonosodásaként igyekszik láttatni. A veremház ui. egy kicsiny, sötét és füstös lakhely volt, amelynek csak egyetlenegy előnye lehetett: felmenő falait és tetőszerkezetét meg lehetett építeni olyan anyagokból (fatörzsekből és -ágakból, nádból stb.), amelyek bármelyik téli szállás környékén nőttek. Kiáltó ellentétben a nemezborításos jurt használatának legfontosabb hátrányával: ez utóbbi fenntartásához majdhogynem egy nyájnyi birka szükségeltetett, a nemez30 8 folyamatos pótlásának a kényszere miatt. E negatívum súlyát pedig igencsak növelhette az, hogy a magyarok már a Kárpát-medencei honfoglalásuk előtt is a kelet-európai steppék ligetes, és csapadékban gazdagabb helyeit lakták - a nedves levegőn ui. a nemez aránylag hamar bomlásnak indul.30 9 A nemez drágasága miatt feltételezte K. Csilléry Klára azt, hogy már a honfoglalás előtt is csak gazdagabbak használták sátraik borítására vagy ágytakaróként.31 0 Tanulmánya következő fejezetében Kristó Gyula a magyarok legelőváltó gazdálkodását, és az ebből — nézete szerint — következő vándorló életmódját elemzi.31 1 Ez esetben is csak az első két adata teljesen vagy megközelítően egykorú. Ezekre: a Dzsajhánit kivonatoló moszlim földrajzi írókra, illetve Bölcs Leóra fentebb már részletesen kitértem, így felesleges lenne az azonos érveket ismételni. Viszont a cikk tagolása ellenére sem tartozik az egykorú adatok sorába a Nyesztor-krónika,31 2 mivel az több átdolgozás után csak a 12. század elején nyerte el végső formáját.31 3 E forrásnak a magyarokról szóló híradását pedig azért is ajánlatos lett volna nagyobb óvatossággal kezelni, mert a honfoglalókat azon polovecekhez (kunokhoz) hasonlítja, akik a magyarok után csak több emberöltővel tűntek fel a Kijevi Rusz határainál.31 4 Azaz, szemtanúként e két népet Kijev alatt azonos krónikás bizonyosan nem láthatta. A fejezet további részeiben Kristó Gyula Szent László és Kálmán törvényeinek azon rendelkezéseit elemzi, amelyek más püspökségek területén világra jött állatokról, a templomuktól távolt került falvak lakóinak misére járásáról, illetve az egyházukat elhagyó falusiak visszatérésének kötelezettségéről rendelkeznek.31 5 E számos alkalommal elemzett törvények esetében is a Szabó István-féle értelmezést31 6 igyekszik megingatni a szerző. Ervelése igencsak szellemes. Am nem figyel fel arra, hogy saját maga is kimondja: a 11-12. századi Magyarországon párhuzamosan léteztek egymás mellett olyan csoportok, amelyek már majdnem teljesen letelepedtek, illetve olyanok is, amelyek még nagyállat-tartók és vándorlással járó életmódjukat fenn akarták tartani.317 Összképben tehát igencsak ráillik a „két-" pontosabban a „sokarcú" jelző a gazdálkodási módok sokféleségére. Viszont e törvények semmiképp sem alkalmasak arra, hogy általuk bizonyítani lehessen a nagyállat-tartás hegemóniáját a 10. század elején. Tanulmánya zárófejezetében Kristó Gyula a 10. századi magyarság nomádként való említéseit gyűjti csokorba.31 8 Bölcs Leót és Ibn Hajjánt abszolút hitelű
