Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
198 VITA nulmányozni. A recenzens csak annyit emelne ki, hogy a fentebb vázolt fordítási lehetőségek miatt a moszlim geográfusok egyáltalán nem olyan egyértelműek a lakóhelyek dolgában, ahogyan azt Kristó Gyula állítja. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy al-Maszúdi szerint a 9. századi magyarok — három másik keleteurópai néppel együtt — „részben nomádok, részben letelepültek... Királyaik nomád életet folytatnak,"29 4 Új módon igyekszik értelmezni Kristó Gyula a fentebb említett 18. adatot, azaz Freisingi Ottó gyakran idézett tudósítását is, a magyarok házairól és sátrairól.29 5 Ervelése szerint Váczy Péter és Szabó István félreértette e leírást, mert a freisingi püspök alapján nem bizonyítható, hogy a 12. század közepi Dunántúlon azonos emberek laktak volna a nomadizmus csökevényeként a melegebb évszakokban sátorban, a hidegebben pedig a szilárdabb módon megépített házban. Ervelését arra alapozza, hogy a forrást értelmező történészek többsége túlkövetkeztet, amikor a szöveg alapján a két lakóhely-típust egymás közelében, azonos településen láttatja. Fejtegetése igencsak elgondolkodtató, bár érvelésének végén Kristó Gyula maga is elismeri azt, hogy „az Ottó-féle adat nem nyújt perdöntő érvet a tekintetben, hogy hol álltak a magyarok sátrai a nyári és őszi hónapokban",29 6 E fejtegetést lezáró bizonytalanság is azt szemlélteti — legalábbis a recenzens számára —, hogy nem elegendő csak az írott forrásokra támaszkodni még a 12. századi közrendűek lakókörülményeinek rekonstrukciója során sem. A bírált könyvben negatív kontextusban hivatkozott komplex módszer alkalmazására lenne szükség. Freisingi Ottó esetében ennek esélyeit az is növeli, hogy az Ml autópálya nyugat-magyarországi szakaszán több olyan 12. századi falut is sikerült feltárni a néhai mosoni kapu közelében, amelyek a római kor óta használt hadiút közvetlen közelében álltak.29 7 Kristó Gyula hangsúlyos helyen — vitacikkének címében — említett arra, hogy a honfoglaló magyarság életformáját az írott források alapján elemzi.29 8 Még így sem tűnik azonban kifogástalannak az, ahogyan itt sem vesz tudomást a tárgyi néprajz kutatóinak eredményeiről. így e cikk egyik fájó hiánya — legalábbis a recenzens nézete szerint — az, hogy a ház és sátor vonatkozásában egy egész kutatási ág maradt ki: Herman Ottótól,299 Bátky Zsigmondon,30 0 Vámos Ferencen30 1 és Korompay Bertalanon30 2 át K. Csilléry Kláráig.30 3 (K. Csilléry Klára által írott, rendkívül adatgazdag értekezés figyelmen kívül hagyásának negatív következményei már az al-Bakhri féle szöveghely vonatkozásában is szóba kerültek.) Továbbá a kerek kunyhó finnugor kori eredeztetésének a lehetőségéről már a két világháború közötti időszakban is érdekes vita folyt,30 4 amelynek résztvevői a korszak kutatásának meghatározó jelentőségű alakjai voltak: Bátky Zsigmond és Cs. Sebestyén Károly. Cikkének alapállása nyomán nem nehéz kikövetkeztetni, hogy Kristó Gyula nem ért egyet a magyar nyelvterület legkülönbözőbb részein, a 19-20. században megfigyelt kerek kunyhó finnugor-kori eredeztetésével. A Herman Ottó és Bátky Zsigmond-féle elméletre azonban még így is reflektálnia kellett volna - hiszen az al-Bakhri által lejegyzett 'haima' nevű lakóhely miatt e kérdés igencsak kapcsolódik az írott források elemzéséhez is. Ugyanígy arra sem próbált meg magyarázatot találni Kristó Gyula, hogy a magyar nyelv finnugor alapszó-készletének is vannak olyan elemei (pl. a ház, a fal, a fél (ajtófél, kapufél),
