Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
186 VITA Duna-Tisza köze északi részén megtelepült kabarok elmagyarosodása során.173 Györffy György és Ligeti Lajos szőlőművelési részvizsgálataira17 4 hivatkozva e szókölcsönzések esetében a lehető legkésőbbi időpontot veszi hangsúlyosan számításba. E sorok szerzője nem nyelvész, így az átvétel e kronológiájának valószínűségéről nem hivatott nyilatkozni. A keltezés problematikájával gyakran foglalkozó régészként17 5 azonban annyit mindenképp hozzá kell tennie, hogy egy-egy korhatározás akkor szokott igazán pontos lenni, ha az okfejtés magából a leletből, és nem a rá épített koncepcióból indul ki. így a szókölcsönzések esetében is akkor merülhetne fel igazából egy új keltezés kényszere, ha magukban az elemzett szavakban sikerülne új időrendi támpontokat fellelni. Ennek hiányában Kristó Gyula eljárása inkább arra példa, hogyan lehet az adatokat egy koncepcióhoz igazítani. Továbbá a szőlőműveléssel kapcsolatosan a könyvben több helyen is felbukkan egy olyan érvelés, miszerint a Nagyalföld északi peremén éltek a kabarok, akik — a bolgár-török jövevényszavak kései átvételéből következően — már a nomádállam korában is félnomád gazdálkodást folytattak. Ezen érvelés azonban több ponton támadható. A kabarok és az újkori palóc népcsoport közti összefüggést Bálint Csanád vetette fel kandidátusi értekezésében.17 6 Opponensei közül Kristó Gyula pozitív, Dienes István viszont negatív előjellel kezelte elméletét.177 A korszakkal foglalkozó régészek körében egyértelműen ez utóbbi álláspont vált elfogadottá.17 8 A legfontosabb ellenérv: a Palócföld régészeti leletanyaga nem különül el kellő mértékben a korabeli magyar szállásterület egyéb részeitől. így a Nagyalföld északi peremének különállása mellett az utóbbi években nem is régész érvelt, hanem embertani leletek alapján Ery Kinga.179 Bár ezen elemzést sem szabadna a kabar szállásterület és az újkori Palócföld azonosítása melletti tökéletes érvnek felfogni, mivel Ery Kinga „C" csoportjába együtt tartozik a Dunántúl északi és keleti sávja, valamint az Alfölddel határos északi dombvidék. A kutatás állásának ismerete alapján a recenzens nézete szerint hasznos lett volna a könyv szerzőjének újabb érveket felhoznia a palócfoldi azonosítás mellett, ennek hiányában pedig illett volna legalább röviden kitérnie a különböző, pontosabban az azonosítást nem támogató nézőpontokra is. E hiánynál azonban sokkal fontosabb az, hogy Kristó Gyula szerint a Palócföldön már a 10. században is félnomád módon gazdálkodó közösségek éltek - annak ellenére, hogy régészeti leleteik lényegesen nem térnek el a szállásterület más részeitől! (Bálint Csanád számára ui. csupa olyan tényező szolgált a Mátra-vidéki regionális csoport körvonalazásához, amelyek még lazán sem kötődnek a gazdálkodáshoz. Ezek: a csüngős ékszerek, a kaftánveretek, a poncolt korongok, a rozettás lószerszámdíszek valamint a valódi trepanáció ritkasága, illetve az áttört korongok és a jelképes koponyatrepanáció gyakorisága.)180 Vagyis, a 10. századi magyar fejedelemségen (Kristó szóhasználata szerint: nomádállamon) belüli palócföldi félnomád enklávé eljárásával maga a könyv szerzője tette igencsak viszonylagossá a saját maga által más helyen felállított régészeti érvrendszert: a lovas-fegyveres temetkezés = lovasnomád életmód levezetést. Továbbá, a palócföldi szőlőművelés 10. századi kizárólagosságának tételével aligha egyeztethető Égető Melinda azon megállapítása,181 amely szerint all. századtól már többségükben a folyami árterekben találhatók a szőlőművelésre utaló helynevek.