Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 187 Kristó Gyula elemzésének egy további, harmadik pontjában a régészeti szakirodalom idevonatkozó megállapításait igyekszik cáfolni.18 2 Szorosan kapcsolódik e tárgykörhöz az utolsóként aposztrofált tényező: az, hogy Kristó Gyula megfigyelése szerint a magyar régészeti szakirodalomban túlzott mértékben is a magyarokra szokás vonatkoztatni a szaltovó-majaki kultúra központi részein tett életmód-megfigyeléseket.18 3 A könnyebb kezelhetőség érdekében érdemes e két érvet együtt tárgyalni, előre véve a negyediket. Ez utóbbi ponton a recenzensnek igazat kell adnia Kristó Gyulának - a szaltovói kultúra központi területeiről származó adatok tényleg nem vetíthetők további elemzések nélkül a 9. századi magyarságra. A helytelen eljárás elterjedésének magyarázataként csak arra érdemes utalni, hogy az 1970-es és '80-as évek magyar régészetében egy sajátos „szaltovó-optimizmus" élt. Ennek keretei között pedig kétségen felül elmosódtak e kultúra egyes változatai közötti különbségek. Az utóbbi évek közleményei18 4 azonban rádöbentették a korszakkal foglalkozó szakembereket arra, hogy e kultúrának (vagy inkább kulturális konglomerátumnak) inkább a méltatlanul figyelmen kívül hagyott északi vagy nyugati pereme figyelemre méltó. A negyedik pont jogosságának elismerése ellenére azonban Kristó Gyula — a recenzens nézete szerint — nem tudta cáfolni a régészeti leletek felhasználásának szükségességét. Negatív hozzáállását tükröző érvelésének érvényéből sajnos meglehetősen sokat levon az, hogy a régészeti szakirodalomban nem tudott megfelelően súlyozni. Azaz, nem a magyarok életmódját évtizedekre meghatározó módon elemző Méri Istvánt18 5 vagy Szőke Bélát18 6 igyekszik cáfolni, hanem a gondolataikat összefoglaló Mesterházy Károlyt.18 7 így egészen egyszerűen vaskos tévedés annak kinyilvánítása, hogy a 10. századi faluhálózat sűrűsége alapján Mesterházy Károly Jutott arra a megállapításra: a X. században a magyarság döntő többsége letelepedett, földművelő és állattenyésztő gazdálkodást folytatott". 188 Annál is inkább, mert maga a Kristó Gyula által hivatkozott Mesterházy Károly jó szakirodalmi eligazítást nyújt munkája jegyzeteiben.18 9 Méri István és Szőke Béla ezirányú munkáinak áttanulmányozása pedig talán meggyőzte volna Kristó Gyulát arról is, hogy a 10. századi magyarság gazdálkodásának rekonstrukciója során alapvető fontosságú forráscsoport a településrégészet. így a régészeti érvelés cáfolata során sem talán arra koncentrált volna,19 0 hogy az analógiaként hivatkozott szaltovó-majaki műveltség — kétségen felül túlzott mértékű — párhuzamba állítását cáfolja, hanem arra, hogy ezen új forráscsoport elsődlegesen fontos adatokat tud szolgáltatni. Kristó Gyula természetesen nem ismeretiány miatt hagyta ki elemzéseiből a telepkutatást. Egy 1995-ben megjelent munkájában ui. a honfoglalás-kori régészet ezen ágáról az alábbi módon ír: „Külön elbírálást igényelnek azon források, amelyeket a látszólag biztos időrend igényével használnak fel egyes kutatók, de ez számos esetben a bizonytalanság elfedésére szolgáló magabiztosságból, olykor talán a prekoncepció minden áron való bizonyítási vágyából fakad. E helyütt kell elsősorban megemlítenünk a régészeti telepek időrendjének a dolgát. E telepek kronológiája szerfelett bizonytalan. Egy olyanféle minősítéssel, hogy egy falu Árpád-kori (vagy akár 10-11. századi) semmire sem megyünk akkor, amikor mi kiváltképpen a 9-10. század fordulója viszonyaira vagyunk (lennénk) kíváncsiak. Az efféle mi-
