Századok – 1997

Kisebb cikkek - Székely György: Egyetemi kancellárok a 14–15. századi Magyarországon I/157

KISEBB CIKKEK 163 írtak érte IV Jenő pápának. Nicolaus Stock decretorum doctor, Zsigmond tanácsosa, immár szabolcsi archidiakónus és boroszlói dékán, valamint Johannes Stock, magister in medicina, boroszlói kanonok, Zsigmond orvosa. Ezek alighanem a Luxemburgitól tudták meg, hogy az óbudai prépostság megüresedett (vacans). Mindez igazolja Antall József és Kapronczay Károly megfogalmazását, akik Zsigmond rövid életű óbudai egyetemét említették. Egyben annak emléke is, hogy az egyetemi kancellársággal összefüggés miatt csak ilyen egyetemi végzettséggel mertek jelentkezni. Ekkor már Zsigmond számára, aki éppen a prágai egyetem mérsékelt magistereire is szorult nehezen megszerzett cseh királysága elismertetéséhez, az óbudai egyetem inkább tehertétel lehetett.7 Mátyás király 1465-ben levelet intézett II. Pál pápához, amelyben szóvá tette, hogy a kiterjedt és termékeny Magyarországon nem működik egyetlen egyetem sem (non viget aliquod studium generale). A kérelemben a magyar uralkodó hangsúlyozta, hogy a határmenti részeken hitetlenek fenyegetnek (in partibus illis infidelibus finitimis). Ezért Václav Husa cseh történetíró egy könyvében, utóbb Varsik professzor az Academia Istropolitana bratislavai jubileumi kongresszusán (1969) huszitaellenes jellegűnek minősítette az egyetemalapítást. Mátyás kérelméről feljegyzést készítettek, és a pápa hozzájárulását adta 1465. május 19-én ahhoz, hogy valamely városban vagy más helyen bolognai mintájű egyetem (studium generale) létesüljön, amihez biztosítani kell az előadók fizetését, a kancellár működését, ki kell alakítani statútumokat és szokásokat. A kancellár joga az arra alkalmasakat megfelelő fokozatra emelni és kötelessége ellátni a kancellársággal járó egyéb feladatokat. A bolognai mintát írta elő a pápa a doktorok és tanulók (doctores et scolares) kiváltságaira nézve. Még aznap válasz indult Magyarországra II. Páltól, érdekes módon nem Mátyáshoz, hanem két humanista főpaphoz, Zrednai Vitéz Jánoshoz és Janus Pannoniushoz (Csezmicei János) címezve. Ez mutatja, hogy az egyetem helye nem volt eldöntve és mind Esztergom, mind Pécs szóba jöhetett, de általában bármelyik város vagy mezőváros (civitatibus... oppidis eiusdem regni). A hely kijelölését bízta a pápa Mátyásra. Előírta az összes kart, a kancelláriát, az előadók fizetésének biztosítását, a statútumokat, szokásokat, az alkalmas oktatást. A kancellárt feljogosította a fokozatok adására és egyéb teendőkre. Bár szokatlan, hogy a pápa két alkalmas személyhez fordult, de nem is jelölte személyében egyiket sem kancellárrá. Talán emiatt nem tett említést Kardos Tibor nagy monográfiájában a két humanista egyetem körüli szerepéről. Közülük Vitéz János lépett előtérbe, akit azonban Janus Pannonius ebben is támogatott. Több mint két esztendő telt el, mire a király egy Duna menti várost jelölt ki és az engedélytől eltérve a párizsi egyetem mintáját választotta. 1467. június 5-én az esztergomi székesegyházban kihirdették az egyetemalapítást. Esztergom háttérbe szorulásával Pozsony lett az Academia Istropolitana működési helye. Az egyetemet 1467. június 20-án ünnepélyesen megnyitották. A kancellár gyakorlatilag Vitéz János lett, bár erről hallgatott. Egyházi székéről írt 1467. július 18-án Pozsony város vezetőinek, mint érsek, örökös főispán, prímás, szentszéki legátus kérte őket, hogy a városukba érkező tanárokat és tanulókat (doctores et scolares) fogadják szívesen és emberségesen (cum magna humanitate). Ebből a levélből kivehető, hogy a két év alatt az egyetemi kancellár tanárokat keresett, hiszen