Századok – 1997
Kisebb cikkek - Glant Tibor: Roosevelt; Apponyi és Habsburg Monarchia VI/1386
KISEBB CIKKEK 1391 gyen szíves írni Apponyi grófnak, aki titokban írt nekem. Senkivel ne tudassa, hogy Apponyi gróf írt nekem, ez nagyon fontos. Ne utaljon erre Apponyi gróf előtt sem levélben, sem szóban, ha csak ő nem beszél erről. De írjamegneki,hogy nagyon szeretne ellátogatni Budapestre és találkozni ő császári és királyi fenségének tanácsadóival a magyar fővárosban, vagyis inkább azokkal közülük, akikkel Apponyi gróf szerint Önnek találkoznia kellene, és hogy Ön mindenképpen találkozni szeretne Apponyi gróffal, aki Amerikának oly nagy barátja, s akiről az elnök Ön előtt oly elismerően nyilatkozott, amikor a grófúr ide látogatott az Interparlamentáris Békekongresszussal. Természetesen amikor ezekkel a magyarokkal beszél, ne foglaljon állást a Kettős Monarchia belső ügyeiben, hanem figyeljen oda arra, amit ők mondanak, és ezt írja meg nekem... Aligha kell hangsúlyoznom, hogy ezen küldetés során Önnek igen tapintatosan kell viselkednie és megfelelő diszkrécióval kell eljárnia ahhoz, hogy jelen utasításomat végre tudja hajtani."14 Ilyen gondos előkészítés után Roosevelt Apponyinak is válaszolt, július 10-én. Közölte Apponyival, hogy utasította Davist a kapcsolatfelvételre, és kiemelte, hogy ő maga Ausztriának és Magyarországnak egyformán barátja. Ugyanakkor óvta Apponyit az elhamarkodott lépésektől, hiszen nincs vészhelyzet, bár meggondolatlan döntések „tragédiát" okozhatnak: „Teljes egészében értem az érvelését, de, kedves Apponyi grófom, nekem úgy tűnik, hogy Ön és kollégái nem veszik kellően figyelembe azt a tényt, hogy a csillagok állása és az események folyása Önöknek kedvez, még akkor is, ha mindez nem történik olyan gyorsan, mint ahogyan ezt Önök várnák. Igen veszélyes dolog kockára tenni a biztos, de lassan érkező sikert az események esetleges felgyorsításával. A magyar nemzet negyven éven át gyarapodott annak ellenére, hogy a hadseregben a parancsokat német nyelven hirdették ki. Magyarország népe évről évre egyre inkább egységessé vált megnyilvánulásaiban, politikai szokásaiban, céljaiban és tetteiben, ezért nincs szükség katasztrófa-megelőzésre. Minden eltelt évtized az Önök ügyét viszi előre." 1906-ban tehát Roosevelt fő célja a Monarchia egységének megőrzése volt, s ennek érdekében titkos diplomáciai akciót kezdeményezett. Apponyihoz írt második levele azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy hosszabb távon elképzelhetőnek tartotta Magyarország önállóságát, de csak akkor, ha a helyzet arra megérett. Roosevelt állásfoglalása a „progresszív korszak" szociál-filozófiai eszmerendszerét tükrözte: el kell kerülni a hirtelen lépéseket, a drámai fordulatot, a forradalmat (revolution), s helyette inkább lassú, de biztos fejlődésre (evolution) van szükség. Végül is a válság elült, az ellenzéki koalíció nem szakított Béccsel, s 1910 januárjában megbukott. Érdemes azonban még egy gondolat erejéig elidőzni az 1906-os levélváltásnál, ugyanis a Roosevelt-Apponyi kapcsolat egy érdekes problémakört vet fel. Mind a magyar, mind az amerikai történetírás diplomáciai közjátéknak tekinti az 1848-49-es eseményeket, amikor is Kossuth előbb amerikai közvetítést kért, majd követet küldött Amerikába, miközben az amerikai kormány egy magas rangú titkosügynököt küldött Magyarországra azzal az utasítással, hogy ismerje el az önálló magyar államot, ha azt megfelelő lépésnek tartja.1 5 Roosevelt 1906. évi titkos akciója hasonló helyzetet teremtett: Magyarországon ex lex állapot alakult ki, s az Amerikai Egyesült Államok elnöke titokban azonnal megkörnyékezte az új kormány egyik miniszterét, sugallva azt, hogy
