Századok – 1997
Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371
1382 KISEBB CIKKEK ki ülnök, valamint Florian Be§an aljegyző távozása után két deákpárti, igaz románok, kerültek helyettesítésre.43 A fenti kérdések erősebben jelentkeztek községi szinten, elsősorban a helyi közigazgatásban központi szerepet játszó jegyzők esetében, ugyanis ezen hivatalok lényegében a falusi román értelmiség birtokába kerültek. A helyi választásokba 1867, de főleg 1872 után a deákpárt, illetve a megyénél szolgálatot teljesítő tagjai igyekeztek beleszólni, meglehetősen korlátozott eredménnyel. A választási harc néhol ki is élesedett. Zimbrun 1873-ban Constantin Talo§sal szemben, akit a román párt támogatott, fellépett egy Ardelean nevű ellenjelölt. Kurticson 1873. január 9-én a bíró és adószedő választása alkalmával a tömeg tiltakozása a szolgabíró beavatkozása ellen rendzavarásba torkollott, ami a rendészeti erők közbelépését eredményezte. A mozgalom vezetőit vád alá helyezték, védelmüket ügyvédként Mircea Stánescu vállalta. A román párt több esetben jegyzők elleni fegyelmi eljárásoknak (Monyoró, Pil stb.) politikai hátteret tulajdonított. Nicolae Philinon pécskai román jegyző a román párt vezető személyiségének elmozdítása a megyegyűlésen vitát váltott ld, végül 30 deákpárti szavazattal 23 ellenében (románpárti és ellenzéki tagok részéről) elmozdítottak. Vihart váltott ki ugyancsak a megyegyűlésen loan Moldovan világosi román jegyző fegyelmi ügye.44 A protokolláris nyelv kérdésében Tabajdy Károly alispán 1873 februárjában két rendeletet adott ki, amelyben előírta, hogy a román ügykezelési nyelvet bevezetett községekben azontúl a jegyzőkönyveket, a költségvetést és a számadásokat magyarul is készítsék el. A rendelet nyomán a román párt arra ösztönözte az illető községeket, hogy tiltakozzanak a rendelet ellen, hivatkozva a nemzetiségi törvényre, az 1871-es XVIII. t. c., valamint más jogszabályok előírására. Ilyen tartalmú fellebbezést juttattak a belügyminisztériumba Mondorlak, Kurtics, Mikelaka, Preze§ti, Román-Világos, Kovaszinc, Szabadhely, Soborsin, Kuvin és Tótvárad körjegyzőségei. Válaszképp Zeyk Károly államtitkár április 11-én „feloldotta" az alispáni rendeletet, következésképp megszűnt kötelező ereje és a helyiek dönthettek az alispáni rendelet alkalmazási ügyében.4 5 A kormányintézkedés precedensül szolgált arra, hogy a morodai jegyző és a mikelaki elöljáróság a nemzetiségi törvényre hivatkozva ragaszkodjon az aradi ügyészséggel, illetve a borosjenői bírósággal szemben a román nyelv használathoz.4 6 A községi ügykezelési nyelvkérdés 1873-ban nagyobb hullámokat Opaulison váltott ki. A helybeliek nehezményezték Bildhauer jegyző igyekezetét az alispáni rendeletek végrehajtásában. Az illetékes szolgabíró, ő maga is román, 1873. február 18-án a helyszínen vizsgálta ki a panaszt. A jegyző működése, bírálóinak tanácsadója loan Slavici volt. Az eredménytelen vizsgálat nyomán a tömeg birtokba vette a jegyzőséget, sőt a bíró pecsétjét is követelték. A megye rendőri beavatkozást rendelt el, a mozgalom 12 vezetőjét pedig hat hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztésre ítélte a bíróság.47 Újjáalakulása után a román párt lényegileg egységesen lépett fel, azonban 1873-ban a püspökválasztás kapcsán az ellentétek napirendre kerültek. Procopiu Ivacicovici szebeni metropolitává történt megválasztása után a loan Popovici-Desseanu vezette csoport az immár mérsékeltnek számító Miron Romanult sikerrel támogatta. Mircea Stánescu radikális cso-
