Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371

1376 KISEBB CIKKEK Az elfogadott program öt pontban összesítette álláspontjukat. Az első pont kifejezte a trón iránti húséget és kiállt a liberális elvek mellett, amelyek alapján létrejöttek az 1848-as törvényekben meghatározott intézmények. A „haza" sérthetetlensége mellett óhajtják az alkotmány fejlesztését a népképviselet alapján. Igazságosnak, szükségesnek és halaszthatatlannak minősítették a nemzetiségi kérdés megoldását törvényes alapon. A program állást foglalt az összes felekezetek egyenjogúsága és a törvényhatóságok autonómiájának fenntartása mellett a népképviselet alapján. A párt küzdeni fog a törvények határain belül a haza közjaváért, a román nemzet előrehaladásáért és a megye román népessége érdekeiért. A párttagságot a szavazati jog birtoklásához kötötték.1

9 Az aradi kezdeményezés nagy visszhangot váltott ki, természetesen elsősorban a Bánság és Partium megyéiben. Az „Albina" úgy fogalmazott, hogy az összes románok meg fogják érteni és megkísérlik utánozni.20 A román „nemzeti-politikai párt" megalakulásának folyamata 1868. augusztus 28-án zárult le. A közgyűlés Miron Románul beszámolója nyomán megelégedéssel vette tudomásul, hogy a tagság mintegy 3400-ra szaporodott, ami a megye összes választóinak negyedrészét jelentette. Egyúttal megválasztották a vezetőséget. Elnök Sigismund Popovici alispán maradt, alelnökök loan Ratiu esperes és Lázár Ionescu ügyvéd lett. Az 50 tagú bizottmány összetételében súlyt helyeztek a területi elosztásra, valamint az értelmiség egyes csoportjainak jelenlétére. Közöttük található 14 lelkész, 10 megyei tisztviselő és 10 községi jegyző. A legfontosabb állásfoglalást a szerb és román képviselők által előterjesztett nemzetiségi törvényjavaslat váltotta ki. A radiális irányzatú Mircea Stánescu, loan Ratiu és loan Moldovan „Pronunciament" címén nyilatkozatban óhajtották kifejteni véleményüket, amelynek teljesítése vitathatatlan. A mérsékelt loan Popovici-Desseanu, Miron Románul és Dimitrie Bonciu - „Memorand" címen kívánalmaikat az országgyűléshez intézett kérvény formájában óhajtották előterjeszteni. Heves vita után az utóbbi javaslatot fogadták el. Elutasították Mircea Stánescu újabb előterjesztését is, amelyben hangsúlyozta, hogy az említett törvényjavaslat csupán a román nép igényeinek minimumát fejezi ki. Hasonlóképpen nem óhajtották külön hangsúlyozni, hogy az eddigi kormányzati ígéretek nem teljesedtek be.21 A nemzetiségi törvény képviselőházi tárgyalása alkalmával (1868), az aradi képviselők síkraszálltak a kormány által előterjesztett javaslat intézkedéseinek kedvezőbb megfogalmazása érdekében. Florian Varga kifogásolta, hogy a szerbromán javaslatot nem vették figyelembe, nem nevezi meg a nemzetiségeket és intézkedései nem biztosítják nemzeti azonosságuk megőrzését. loan Popovici-Desseanu 1868. november 28-án hasonlóképp kifogásolta a nemzetiségek megnevezésének hiányát. Kérte, hogy a törvényhatóság nyelve a többségi lakosságé legyen, de mindenképpen biztosítsák, ha legalább az össznépesség egyötöde kívánja. Hasonlóképp kérte az intézkedés kiterjesztését a bírósági térre is. Ezen nyelvhasználatot biztosító intézkedések bekerültek a törvény szövegébe. Kétségtelen, hogy a törvény a maga egészében sok pozitív elemet is tartalmazott és európai viszonylatban úttörő szerepet játszott.22 Az aradi képviselők résztvettek 1868-ban a románság számára más alapvető törvények megalkotásában is, amelyek 1918-ig meghatározó jellegűek maradtak.