Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371

KISEBB CIKKEK 1377 Ezek között szerepel a balázsfalvi román görögkatolikus érsekség, valamint az újonnan felállított lugosi és szamosújvári püspökségek törvénybeiktatása. A görögkeleti román egyház önállóságáról és autonómiájáról szóló törvény pontot tett a hosszú évtizedekre visszanyúló küzdelem végére. Gyakorlati végrehajtását biztosította a Szervezeti Szabályzat (Statutul Organic) királyi jóváhagyása. Az átszervezési munkában, amely 1872-re teljesedett ki, az aradi vezetők jelentős szerepet játszottak. Ehhez kapcsolódott az 1868-as népiskolatörvény is, amely a felekezeti iskolákat állami kezelésből a felekezetek kezébe adta. Ez az aradi görögkeleti egyházmegye viszonylatában maradéktalanul megvalósult. A szentesített nemzetiségi törvény kihirdetésére az aradi megyegyűlésen 1869. január 11-én kei-ült sor. Az alispáni évnegyedes jelentés elhangzása után Simonyi Lajos kezdeményezte, hogy az immár érvényes törvényszabta módon a jegyzőkönyvet románul is vezessék. Kopcsányi Lajos az alispáni jelentés románul történő előterjesztését is szorgalmazta. Végül a napirend eredeti sorrendjének fenntartásával kihü-dették a törvényt, majd Lázár Ionescu román nyelvű beszédjében kérte alkalmazását.2

3 A másnapi ülésen immár mindkét nyelven szerkesztett jegyzőkönyv kapcsán felmerült a román szöveg hitelesítésének kérdése. Simonyi Lajos, Kozma Zsombor, Sigismund Popovici, Lázár Ionescu és több magyar és román tag fellépése nyomán a törvény szellemében a román szöveg is hitelesítésre került. A román párt következő ülésén a törvényadta jog birtokában úgy döntöttek, hogy tagjai ezentúl a megyegyűlésen kizárólag román nyelven szólalnak fel, annál is inkább, meit a magyarok közül csak kevesen nem értik. Ugyanazon időszakban került sor a megye központi bizottmányának újraválasztására, amelyben a 117 tag között 49 román volt.2

4 Az aradi román párton belül kikristályosodott az az álláspont, hogy bár a nemzetiségi törvény nem felel meg teljes mértékben igényeiknek, végrehajtása érdekükben áll. Ilyen értelemben 1869. május 6-i kelettel 7950 aláírással ellátott emlékiratot nyújtottak át a belügyminiszternek. Hivatkoztak a nemzetiségi törvény 27. szakaszára, amely lehetővé teszi román nemzetiségű főispánok kinevezését, amit Arad viszonylatában igen szerencsésnek tartanának a lakosság nemzetiségi összetétele folytán. Hivatkoztak arra is, hogy csupán Krasznában van román főispán, a többi megyében a kormány erre nem biztosított lehetőséget. A beadvány nem járt eredménnyel. Ugyanakkor érvénybe lépett az 1868-as hadparancs, amely a közös hadseregben megerősítette az ezrednyelvről szóló szabályt. Ezen intézkedés érvényes volt az aradi 33 sz. gyalogezred esetében is. („Nem tudom ezred" - „nu §tiu regiment".)2

5 Valamennyi helyi politikai erő megmérettetés alá került az 1869-es országygyűlési választások kapcsán. A két fő politikai erő a deák és a román párt egyaránt számot vetett helyzetével. A főispán 1868. december 22-én figyelmeztette a belügyminisztert, hogy a román párt nyugodt, megértő és méltányos alapon vele szót lehet érteni. Azt sem hallgatta el, hogy keretében jelentkezett a radikálisabb, ügynevezett „dako-román" vonal is. A választótestület nemzetiségi összetételét és saját befolyását felmérve a deákpárt ajánlatot tett a román pártnak a mandátumok megosztása iránt. Eszerint két kerületben (Pécska és Szentanna) román jelölt ne induljon. Ugyanakkor a többi négy kerületben (Kisjenő, Butyin, Radna, Világos) a deákpárt marad távol.