Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371

1372 KISEBB CIKKEK összetételétől függően számarányos megosztást emlegettek, sőt többször óvást emeltek. Végül 1861 októberében küldöttséget indítottak Budára, kérve — eredménytelenül — Bohus János felmentését.3 Az alkotmányos átalakulás nagyobb hullámokat vert községi szinten. Csak úgy dőltek a panaszok a jegyzők és bírák ellen és a megye sem állt útjukba. Jószáson például a jegyző április elsejei hatállyal lemondott, a megye azonnali távozását rendelte el, mivel a nép „ingerült". Seprősön Ro§ca nevű bírót felfüggesztették és új választást írtak ki. A szabadság birtokában a falvakon csoportosulások alakultak, amelyek jelöltjeik megválasztását szorgalmazták. Kurticson három jelölt küzdelme erőszakos mozgalomba torkollott, mire a megye fegyveres erőt rendelt ki. Hasonló események ismétlődtek 0-pécskán, Székudvaron és Világoson is.4 Üj elemként jelentkezett e mozgalmak összefonódása a román nemzeti köegyáltalán szerepet nem játszó vezetői révén az aradmegyei román nemzeti mozgalom további pozíciók megszerzésére törekedett, számítva Bécs támogatására, azonban a helyi magyar konzervatív vezetéssel szemben magára maradt és eredményei jelentéktelenek voltak. Nem változott előnyükre a helyzet 1853-1860 között sem, midőn tűlnyomóan az örökös tartományokból behozott elemekből álló megyei tisztikar kiszorította hivatalaiból úgy a magyar, mint a román vezetőréteget. Az abszolutizmus csődje nyomán megjelent októberi diploma (1860) bizonyos mértékben utat nyitott az 1848-49-es forradalom bukása nyomán megszakadtjogfolytonosságnak. Arad megye egykori megyei bizottmányának élő és helyben található tagjai 1860. december 11-én magyar és román nyelvű körlevél útján összehívták az 1848. május elsején megalakított választmányt, az elhunytak helyét pedig betöltötték. Az egykori tisztikar is elfoglalta helyét. Végül 1861. január 11-én újjáalakult a megyei vezetőtestület, amelynek 390 magyar és német, illetve 270 román tagja volt. A főispánná kinevezett Bohus János mellett megválasztásra került Tabajdy Károly első, David Nicoará másod- és Reményi Fülöp harmad-alispán. A tisztikar mintegy harmadrészben románokból került ki, sőt a román nyelv ügykezelési használatát is engedélyezték. Hovatovább kirajzolódott, hogy valójában a helyi vezetésbe a magyar szabadelvű nemesség tért vissza, fokozott teret biztosítva a megszaporodott honoratiorok részére. Újjárendeződött a román nemzeti mozgalom is, amelynek vezető rétegét honoratiorok képezték. Jellemző, hogy Aradon 1866-ban működő 92 ügyvéd közül legalább 16 román volt. Csakhamar elégedetlenségüket fejezték ki az átalakulás felett és a tisztújításkor a lakosság etnikai vetelésekkel. 1861 őszén Szabadhelyen a népgyűlés úgy döntött, hogy a helyi ügykezelési nyelv a román legyen és a felsőbb hatóságoktól csak e nyelven fogalmazott iratokat fogadnak el. Siklón Petru Zelde§ian lelkész kihirdette, hogy joguk van nyelvüket a közigazgatásban használni és a népgyűlés határozatát 127 aláírással megerősített jegyzőkönyvbe foglalták. Hasonló határozatot fogadtak el Kerülősön, Kroknán, Lázon, Kuvinban, Világoson és Almáson. A diecsi határozatot kiterjesztették az egész körjegyzőségre. A megye végül is belenyugodott a helyzetbe, komolyabb fellépésre csupán Szabadhelyen került sor, ahol a jegyző ellen eljárást indítottak.5 A következő évben a mozgalom kiterjedt a tótváradi, kaproncai és iltői közjegyzőségekre. A Helytartótanács rendelete királyi adománynak minősítette a községek jogát, hogy a többség anyanyelvét