Századok – 1997

Közlemények - A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok gazdasági; kulturális helyzete 1918–1941 VI/1355

A JUGOSZLÁVIAI MAGYAROK HELYZETE (1918-1941) 1357 ellen, s a fejlett mezőgazdasággal rendelkező Vajdaságban az agrárreform hatálya alá eső földterület nagyságát felemelték. Eszerint a 300 kat. hold szántóval és az 500 kat. hold egyéb földterületnél nagyobb birtokot vonták be a reform körébe, s ezáltal a Vajdaságban jelentősen csökkent azon terület nagysága, amelyet érintett a reform. Eredetileg 942 969 kat. h. (542 646 ha) esett volna az agrárreform hatálya alá, amiből végül is 90 505 agrárérdekelt 336 886 kat. holdat (193 854 ha) kapott, azaz a rendelkezésre álló területnek mindössze 35,8%-t osztották szét. A többi a volt birtokosok kezén maradt. A földreform hatálya alá eredetileg a nagybirtok 100-500 hektárig terjedő része tartozott, később a megtartható földterület nagyságát 174-869 hektárban határozták meg. A helyi érdekeltek a kiosztott földből 173 824 kat. holdat kaptak, átlag nem egészen 3 kat. holdat. A délszláv telepesek 7, az önkéntesek átlag 8 kat. h. juttatásban részesültek. A telepeseket és önkénteseket hosszú ideig adómentesség, majd adókedvezmények illették meg, gazdaságuk felszereléséhez is komoly állami támogatást kaptak. A dobrovoljác telepeseket Szerbia, Crna Gora és Bosznia mezőgazdaságilag passzív területeiről telepítették a Vajdaságba. A magyar és német földnélküliek egyáltalán nem kaptak földet. S bár a paraszti birtokok nemzetiségi megoszlásáról meglehetősen eltérő adatok állnak rendelkezésünkre, a jugoszláviai történetírás által leginkább elfogadott adatok szerint a Bánátban a magyar parasztság 60%-a lett volna jogosult földosztásra, a Bácskában pedig az 57 631 földnélkülinek 41,41%-a (23 863 fő) volt magyar. A rendeletek alapján joggal várt földet a magyar parasztságának az a rétege is, amely 1-10 kat. h. földet birtokolt. Az ekkora földterülettel rendelkező összes bácskai gazdaságok száma 28 297 volt, s ezek 35,26%-a (9.978 gazdaság) volt magyar kézben.8 Ha az agrárreform magyar birtokviszonyokra gyakorolt hatását szeretnénk öszszefoglalni, a következő főbb adatokat érdemes felidézni. Mint már többször utaltunk rá, a magyar, de általában a nem szláv igényjogosultak (németek, albánok) egyáltalán nem kaptak földet. Jugoszlávia mintegy 14 millió hektár megművelhető területéből tulajdonost cserélt 2,5 millió ha., a megművelt terület 17,8%-a: Boszniában osztották ld a legnagyobb nagyságú területet, 1 286 227 hektárt, annak ellenére, hogy muzulmánokkal a vidovdani alkotmány megszavazásának fejében kötött politikai alku miatt a muzulmán birtokosok alapvetően megtarthatták birtokaikat. Szerbia déli területein, Makedóniában és Koszovóban 593 117 ha-t, az egykori Monarchiához tartozó területeken pedig 555 137 hektárt osztottak szét. Ez utóbbi területeken 61 magyar optáns birtokai 71,2%-t veszítette el. (90 062 ha), a jugoszláv állampolgárságú magyar birtokosok pedig birtokaik 38,6%-t (20 622 ha). Összesen tehát 110 684 hektár magyar tulajdonban lévő földet osztottak ki, ami azt jelenti, hogy az agrárreform során összesen kiosztott földterület 4,4%-a volt korábban magyar kézen. A reform körébe bevont birtokok között voltak, hogy csak néhány, a magyar történelemből jól ismert névre utaljunk, a Batthyányi, a Majláth, a Khuen-Héderváry grófi családok szlavóniai birtokai, a Bánátban kiterjedt gazdasága volt a Csekonicsoknak, Baranyában Frigyes főhercegnek, a Bácskában pedig a Széchenyieknek voltak birtokaik. Az állami, községi, egyházi, alapítványi, valamint a pénzintézetek kezén lévő földekből a Délvidéken 364 birtokot osztottak fel, 247 565 ha terjedelemben, azaz ezen birtoktípusok 36%-t. A magyarok hajdani birtokaik 61,5%-t veszítették el, a németek 57%-t, a délszláv bír-