Századok – 1997
Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339
1350 MAKKAY JÁNOS meg, hogy ne ismertessek egy furcsa történetet arról a vezető angol politikusól, aki ott volt Trianonban a magyar békeszerződés legkorábban Evans által sugallt feltételeinek eldöntésénél. Lloyd Georgeról van szó ismét, Anglia miniszterelnökéről 1916-1922 között. Angol egyetemi körök jegyezték fel róla, hogy valamikor a harmincas években díszdoktorrá avatta a cambridge-i egyetem. Az oklevél átnyújtását követően valamelyik college refektóriumában került sorra a díszvacsora. A résztvevő taláros professzorok egyszerre somolyogni kezdtek a rendezést ellenőrző fiatal régész-tanárra, Glyn Dánielre: lám, a díszvendég elszunyókált az ünnepi asztal mellett, sőt egyet-egyet horkantott is, és most a legfiatalabb kötelessége felébreszteni. Mit volt mit tenni, Daniel finoman vállon veregette Lloyd Georgeot: elnézést, sir, nagyon kényelmetlen, de.... Mire a volt miniszterelnök: Never mind. Képzelje el, milyen kellemetlen volt az, amikor a hónapokig tartó versailles-i tanácskozásokon el-el bólintottam 5-10 percre, és emiatt Clémenceau nagyon dühös volt rám, nem egyszer meg is rótt.79 Anglia miniszterelnöke tehát részben átszunyókálta a sorsunkról döntő tárgyalásokat. Clémenceau pedig állítólag azért haragudott ránk, magyarokra, mert fiának felesége egy érsekújvári magyar leány volt, és a házasság felbomlott. Milyen buta apróságok szólhatnak bele végzetesen a történelem menetébe egy kis ország esetében?! * * * Az ezeréves Magyarország következő második évezrede útjának a kijelölésében tehát az egyik meghatározó tényező a magyar történelemben tökéletesen járatlan sir Arthur Evans néhány, minden józan alapot nélkülöző, húszéves korában egy nap, sőt hét óra alatt szerzett, jelentéktelen és felületes benyomása volt. Tudományos életpályája ugyanezzel a tanulsággal szolgál: legelső, felületes ismereteit, benyomásait soha nem volt képes, de nem is akarta felülvizsgálni, módosítani, hanem azokat gazdagsága és kiváló politikai kapcsolatai segítségével ellensúlyozta. Gőgős makacsságára jellemző, hogy utolsó egyetemi vizsgáján (régészetből) megtagadta a választ minden olyan kérdésre, amely a Kr. u. 12. századnál későbbi időre vonatkozott. Ennek ellenére a legjobb jegyeket kapta vizsgájára.80 Kétségtelen viszont, hogy a modern történélem huszadik századi vizsgáján Evans elbukott. JEGYZETEK 1 Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest, 1996, 34-77. 2 I. m. 1-3. térképek. 3 Tehát a hajdani Broad Street-i épületből (ma a Museum of the History of Science működik benne) a Beaumont Street-i székházba. 4 A. W. Kinglake: Eothen. 5. kiadás, London, 1845, 1-4. Az adatot G. Huxlev: Homer and the travellers című könyvecskéjéből ismerem, Athens, 1988, 5. 5 Az alábbiakhoz, amennyiben külön nem utalok rá, a forrás az említett kiállítás, továbbá a következő három kiadvány: Joan Evans: The story of Arthur Evans and his forebears. London-New York-Toronto, 1943 (a továbbiakban Evans 1943). Ann Brown: Before Knossos... Arthur Evans's travels in the Balkans and Crete. Oxford, 1993 (a továbbiakban Brown 1993).Végül Ann Brown: Arthur Evans and the palace of Minos. Oxford, 1994 (a továbbiakban Brown 1994). A kosztajnicai kirándulásra lásd Evans 1943, 165-166, továbbá Brown 1993, 13! 6 Brown 1993, 166, 172.
