Századok – 1997
Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339
SIR ARTHUR EVANS ÉS TRIANON 1345 politikus vagy újságíró lesz, hanem régész. Apja és saját maga jó kapcsolatai lehetővé tették, hogy 1884 nyarán egyhangú döntéssel az 1683-ban alapított oxfordi Ashmolean Museum40 őrének nevezzék ki 1884. június 17-én.4 1 Rögvest rendcsináláshoz kezdett, és július 28-án apósának írott levelében a számunkra meglepő következő sorokat olvashatjuk: This morning, with the aid of the original MS. Catalogue of the Ashmolean (1683) I found on the floor of one of our 'cellars' a cast taken from the face of Bethlen Gabor after death, and another from the face of old Tradescant. "42 Evans szorgos munkával tíz év alatt előkészítette, majd lebonyolította a múzeum átköltöztetését egy másik, mára többszörösen kibővített épületbe. Az átköltöztetés és a korábbi gyűjteményekkel való egyesítés óriási munkája 1896. február 4-én ért véget: Victory at last! Victory all along the line/43 E tíz év alatt is többször járt görög földön, de majd csak valamivel később tette meg az előkészületeket krétai ásatásaihoz. Schliemann mükénéi ásatásainak, az aknasírok pompás aranytárgyainak ismeretében Evans kizártnak tartotta, hogy a mükénéi civilizáció, általában az égei bronzkori ember írástudatlan lett volna. Már 1889-től kezdve bizonyítékokat keresett erre, leginkább olyan pecsétnyomók és gemmák formájában, amelyeken ősi írásjelek vannak bevésve. 1893-ban azután Athénban sikerült vásárolnia néhány olyan pecsétnyomót, amelyek állítólag Krétán kerültek elő.44 Ezektől és más krétai pecsétlő-kövektől szószerint felizgatva, 1894. március 14-én Athénból Krétára hajózott.4 5 Már március 19-én felkereste a Kephala-dombot, a knósszoszi palota helyét,4 6 ahol 1900. március 23-tól kezdve4 7 1906-ig folytatta nagy arányokban ásatásait, de ahol élete végéig dolgozott. Ez a legendabeli Mínosz király palotájában folytatott több évtizedes munka kétségen kívül a huszadik század egyik legjelentősebb régészettudományos tevékenysége volt. Nem lehet azonban nem észrevenni benne az állandó versenyfutást Schliemann-nal, bár csak annak halála után, és éppen Knósszosz körül. Köztudott, hogy Schliemann knósszoszi ásatásokkal akarta feltenni életművére a koronát. 1883 januárjától, majd 1885 telén és 1886 tavaszán, sőt egészen 1889-ig komoly tárgyalásokat is folytatott,48 és megbízottja ki is alkudott egy árat a terület két tulajdonosával: 60 ezer török piasztert, jóllehet a terület forgalmi értéke akkor legfeljebb 20-40 ezer piaszter volt.4 9 A gazdagsága ellenére közismerten zsugori Schliemann sokallta az árat, és 50 ezret ajánlott. Nem megerősített adatok szerint a vita azon (is) folyt, hogy mennyi a valós ára (kártérítésként) néhány nagyon öreg olajfának. Schliemann terveit azonban hátráltatta az is, hogy az 1878-as krétai törökellenes felkelés után a szultán bizonyos önállóságot adott a krétai görögöknek. A Khalepaegyezmény után így létrejött önálló krétai hivatalos hatóságok, jelesen a krétai parlament50 nem akartak ásatási engedélyt adni Schliemann-nak, hiszen nem óhajtották, hogy leletei esetleg török kézbe kerüljenek. Schliemann viszont sejtette, hogy a török hatóságok, annak tudatában, hogy törvénytelenül külföldre (Törökországból Görögországba) csempészte a trójai Priamos-kincset, majd ígérete ellenére onnan is továbbadta, szintén nem néznék jó szemmel knósszoszi ásatásait.51 Ilyen és hasonló okok miatt végül nem jött létre az üzlet, mivel Schliemann már más terveket szövögetett.52 Evans ravaszabb és fiatalabb volt Schliemann-nál. Egyelőre csak a telkek egynegyed részét vásárolta meg, majd mint részbirtokos, sorra élt elővételi jogával, és lassan az ő tulajdona lett a mínoszi palota teljes területe.5 3