Századok – 1997
Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339
SIR ARTHUR EVANS ÉS TRIANON 1341 látvány, ami szemébe ötlött, amikor a Törcsvári szoroson át elhagyta Magyarországot, és útban Ploesti felé megpillantotta az első érdekességet egy megölt férfi testét, ami fej nélkül az út szélén feküdt.8 De már késő volt: semmi sem ábrándította ki többé balkáni szerelmeiből. 1873-ban Evans szokásos felfedező útja északra vezetett, Svédországon át Finnország északi részére, a Lappföldre.9 A finnországi lappföldön „mindent szembetűnően svédnek" talált, de egyúttal „primitívnek és üresnek, ahol pedig reménye szerint egy igazi civilizációra számított és a történeti múlt lehelletére. A Lappföldön azonban már nem sétálgattak kísértetek, a horizont pedig üres volt; nem egy olyasféle világ, ahol polgárnak érezhette volna magát."1 0 Az Inare tó szigetén, Ukonsaariban egy szent helyként tisztelt sziklafülkében (alighanem tilos) ásatást is végzett. A barlangban egy 12. századi ezüst fülbevalót talált, amely arab készítmény,1 1 a barlang előtti térségen pedig félkörben elhelyezve „nagyon régi rénszarvas-agancsokat".1 2 Egy rénszarvasbőr-kabátban érkezett haza Oxfordba, amelyről mostohaanyja azt írta, hogy „annyira átható volt a szaga, hogy nem tudom, hogyan tudta elviselni".1 3 1875-ben már azzal a céllal tért vissza Boszniába, hogy tapasztalatairól könyvet ír. Eljutott Szarajevóba, Mosztárba, a dalmáciai Raguzába. Tanúja volt a keresztény bosnyákok lázadásának hajdan török hitre tért bosnyák uraik ellen, és egyúttal a keresztények páni félelmének a törököktől és a török hitű szerbektől-bosnyákoktól. Ott volt azokban a napokban, amikor kirobbant a hercegovinai felkelés a törökök ellen.1 4 Majd a dalmáciai Raguzába utazott, egy életre megszerette a várost, és hozzákezdett könyve írásához. Az 1876 júniusában jelent meg,1 5 élvezetes stílusán kívül a legjobb időben ahhoz, hogy felkeltse az angol politikusok érdeklődését. Akik akkoriban nagyon komolyan vették a Balkán politikai helyzetét, mert véleményük szerint az európai politika egyensúlya a Balkántól függött, attól, hogy a nagyhatalmak, főleg a cári Oroszország, Németország és Ausztria-Magyarország hogyan és milyen arányban tudnak befolyásra szert tenni a halódó török birodalom romjain. W. E. Gladstone (legutoljára 1868-1874 között angol miniszterelnök) is gondosan tanulmányozta a munkát, sőt egy fontos értekezleten idézett is belőle, kitérvén a török atrocitásokra. Gladstone ezzel a beszédével tért vissza a politika színpadára, és lett a török ostora.16 Hosszas csatározások következtek (Anglia azzal fenyegette meg Oroszországot, hogy ha az elfoglalja Bulgáriát, akkor Anglia megszállja Konstantinápolyt). Végül 1877 januárjában Oroszország hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria úgy vegye védelmébe Boszniát és Hercegovinát, hogy megszállja, okkupálja. Az engedmény feltétele az volt, hogy Ausztria semleges marad abban a háborúban, amelyet Oroszország vezet majd Törökország ellen. Evans tehát boszniai ismeretei alapján a politika közepébe csöppent, és boszniai tapasztalatai, valamint pánszláv lelkesedése1 7 ezt csak segítették. Nem csoda, hogy a Gladstone-politikát támogató nevezetes napüap, a Manchester Guardian őt bízta meg balkáni tudósítójának. Ettől kezdődően nyíltan beavatkozott a nagypolitikába, és Glastone-nal egyetértésben azon a nézeten volt, hogy az akkori brit külpolitikát a cári Oroszországtól való félelem határozta meg. A török birodalom elkerülhetetlen szétesése így a Balkánon az orosz befolyás erősödését fogja jelenteni. Ezt ellensúlyozandó, Evans a felbomlóban lévő török uralom helyett és után egy erős délszláv állam létrehozását vette tervbe, annak ellenére, hogy naponta tanúja volt az egyformán
