Századok – 1997

Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339

1342 MAKKAY JÁNOS szerb anyanyelvű moszlim és keresztény szerb fegyveresek közötti véres harcoknak. Főleg pedig mindannak a szörnyű emberi kegyetlenségnek és a nyomában járó nyomorúságnak és emberi tragédiáknak, amely e vallásháború egyetlen eredménye lett. Tanúja volt például mindennek a Stermnicai menekült-táborban, amelynek hatezer lakója szinte éhenhalt. Éles hangú beszámolói azonban egyelőre nem változtatták meg a brit kormány irányvonalát: a Foreign Office fontosabbnak tartotta a béke megőrzését Európában, semmint hogy megbüntesse a kevés felkelőt a rémtetteiért,18 Evans tehát 1877. március 29-én úton volt Zára felé. A hajóról levelet üt egy E. A. Freeman nevű történésznek (későbbi apósának), és ebben először olvashatunk arról, hogy a magyar kormányt is felelőssé teszi: The attitude of the Austrian as well as the Hungarian government seems to me to be cynically wicked: they sin against light.... I very much fear from what I perceive here that Russia has of deliberate policy resolved to sacrifice the Bosnian rayahs to Magyar neutrality.1

9 Evans magyarellenes haragját csak fokozta, hogy Zárából Bosznia belseje felé haladtában nyolc órai út után a magyar vámtisztek nem engedték be vámmentesen a magával hozott több vagonnyi segélyt, hanem igazságtalanul vámot követeltek (demanded an outrageous duty), jóllehet valamivel korábban az osztrákok ezt lehetővé tették. A vitában a vámosok kidobálták a vagonokból a bálákat, felvagdosták és kiszórták a tartalmukat. Sőt, Evans minden dühe ellenére, visszapakolták a csomagokat a vagonokba, és visszaküldték azokat Zárába.20

Ilyen és hasonló események hatása alatt továbbra is szélsőségesen alakult a felfogása, jóllehet a mohamedán boszniai vezetőknél tett látogatása után még azon a véleményen volt, hogy a boszniai válságot csakis Ausztria oldhatja meg: nothing would ever solve the Bosnian problem but force majeure and that force must eventually be applied by Austria with or without the confirmation of Europe.2

1

Mindehhez két kommentár kínálkozik: a. az 1875-1877-es boszniai eseményeknek kivétel nélkül minden részlete pontosan megfelel a közelmúlt boszniai válságában tapasztaltaknak, szinte előrevetítik azokat, és b. egy, Evans álmaiban már ekkor szereplő nagy délszláv állam létrehozása 1877-1878-ban még csak egy reménytelen, de már nem lehetetlen ötlet volt. Egyelőre azonban bele kellett nyugodnia Evansnak abba, hogy Bosznia és Hercegovina a török uralom alól szabadulva Ausztria-Magyarország része lett. Ez volt a dédapáink és nagyapáink által oly sokszor emlegetett boszniai okkupáció. < Sőt, nemcsak bele kellett nyugodnia, de mikor 1877 decemberében levélváltásra került sor az admiralitás első lordja, apja jó barátja, W. H. Smith és közte, azt írta neki Bosznia iránti érdeklődésére, hogy I urged very strongly to him the necessity of Austria occupying Bosnia and that light speedily.22

Itália pedig szerinte egész egyszerűen attól félt, hogy ha teljesül Montenegro kívánsága egy kis tengeri kijáratra, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy Oroszországnak lesz egy adriai kikötője.23 1878 május végén a törökök fölött aratott orosz győzelmek ismeretében ismét kitört az orosz politika ellen, mivel [nemzeti országokra] osztották fel a Balkánt, de Albánia kérdésében a felosztást javasolták: „Every atom of amour propre in the Albanian's nature — and he has enough — has been aroused by this proposal to hand ihem over to Montenegro, and Bulgaria to Spravoslavs and Slavs,... when justice lies