Századok – 1997

Közlemények - Makkay János: Sir Arthur Evans és Trianon VI/1339

Makkay János SIR ARTHUR EVANS ÉS TRIANON Arthur Evans, John Evans, egy kiváló régiségbúvár (antiquarian, tehát régész, éremgyűjtő és geológus, 1823-1908) elsőszülött fia nem mindennapi alakja a régészettudománynak. Az alábbiakban életművének egy olyan részével is megismerkedünk, amely merőben más jellegű, inkább politikai. Tudományos tevékenysége és politikai kapcsolatai azonban egész élete során kölcsönösen segítették abban, hogy akár a legmagasabb hatalmi körökben is befolyása legyen. Magyarország történetében ez az Angliában feltétlen hitellel rendelkező befolyás sorsdöntő szerepet kapott. Az alábbi beszámoló abban a feltevésben született, hogy Arthur Evansnak Trianonnal kapcsolatos előkészítő tevékenysége a magyar történettudomány körében mindmáig ismeretlen maradt. Romsics Ignácnak a közeli napokban megjelent alapos összefog-1 alása1 például nem tud Evansról, és angol eredetű térképei Magyarország felosztására2 legalább egy évvel későbbiek, mint Evans javaslata 1913-ból (1. térkép). Az adatok egy részét az oxfordi Ashmolean Museumban 1994 tavaszán rendezett Evans-kiállításon ismertem meg. A kiállítás annak centenáriumára született, hogy Arthur Evans vezetésével száz évvel korábban, 1894-ben költözött a múzeum a mai helyére.3 * * * Valamikor 1845 előtt egy Alexander Kinglake nevű utazó Görögországba vezető útján Zimonynál kelt át a Dunán, és a Habsburg birodalom Magyarországa után Belgrád alatt rögvest leckét kapott az akkor még török uralta Szerbiából és Boszniából: az út mentén mindenfelé keresztre feszített férfiakat látott, széttárt kezeiknél rászögezve a vízszintes gerendákra, viaszsárgára aszalódott testükből már csak a napfényben himbálódzó csontvázuk fehérlett, amint a semmibe bámultak üres szemgödreikkel.4

Amikor azonban a világhírűvé lett angol régész, Arthur John Evans (1851. július 8-1941. július 11.) először jutott el bátyjával a Bosznia és Horvátország határán a Szávától délre fekvő Kosztajnicába, ez a balkáni török-szerb világ teljesen eltérő benyomást tett rá.5 Megragadta a táj szépsége, az először látott bazár tarka kavargása, a beüvegezetlen ablakok csodásra festett zsalugáterei. A házak előtt üldögélő ^fátyolozott nőkről ugyan csak sejteni lehetett, mily gyönyörűek, de Evanst kárpótolta a titokzatosság, az egyszerű ruhákért pedig a férfiak színpompás öltözéke. Mindössze hét órát töltöttek a török birodalom peremén, de ez is elég volt arra, hogy Evans halálosan beleszeressen Boszniába, az ortodox szerbekbe és a bosnyákokba, és ettől