Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
JAMES KEIR HARDIE 1309 bánya mélyén, s onnan csak délután fél ötkor indultunk felfelé, ami azt jelentette, hogy sohasem láthattuk a napot. Vasárnaponként is napi négy órát a bányában kellett töltenem. S ezek a tapasztalatok valóban senkinek sem engedik, hogy belső énjében rózsás remények virágozzanak."6 A keserves és a szó szoros értelmében „sötét" gyermekkorban csak a könyvek világítottak be. Mint annyi brit osztályostársa, ő is a vallásban, a Bibliában keresett és talált vigasztalást, melynek hatása még szocialistává válása után is fellelhető világnézetében. A Biblia, a próféták szózatai, a Hegyi Beszéd mellett a „világi" írások is erősen befolyásolták a gyerek, majd ifjú Hardie szellemi fejlődését. Anyja szegény sorsú, egyszerű asszony volt, fia mégis tőle kapott irodalmi indíttatást. Ezért Hardie egész életében hálával emlékezett meg róla. Anyja segített neki a könyvek kiválogatásában, így kerültek hozzá Róbert Burns humanista versei.7 E versek elmélyítették a Hardie-ra olyannyira jellemző emberszeretetét. A könyvek között előkelő helyet foglalt el Carlyle, aki a felnövekvő munkásfiatalok, vezetők egész nemzedékét késztette lázadásra a tőkés rendszer embertelenségének ostorozásával, a racionális kritikai észrevételek felsorolásával. Carlyle írásai közül néhány irodalmi mű mellett különösen a Past and Present, majd a francia forradalomról írott összefoglalója gyakorolt nagy hatást Hardie-ra. De csakhamar másfajta befolyások is érték. Ekkoriban Glasgow-ban éltek és szülei Charles Bradlaugh-nak a köztársasági beállítottságú, befolyásos antiklerikális radikális politikusnak National Reformer c. lapját járatták. A kamaszból ifjúvá serdülő Hardie azonban noha Bradlaugh társadalmi radikalizmusát osztotta, de vele, valamint szüleivel szemben éppen a vallásban keresett menekvést. Igaz, nem a hivatalos egyháznál, hanem annak a Dr. James Morrisonnak a felekezeténél, akit azért zártak ki a Presbitáriánusok Közösségéből, mert az eleve elrendeltség elve helyett azt hirdette, hogy az emberek sorsa itt a földön nem istentől, hanem maguktól az emberektől függ. A 17 éves ifjú csatlakozott Morrisonhoz, majd a Good Templar közösség tagja s aktív prédikátora lett. Itt találkozott G. B. Clarkkel, aki az 1860-as években az I. Internacionálé Főtanácsának volt tagja, s aki az 1870-es években a politikai-szocialista mozgalom visszaesésének idején ugyancsak a templaristákhoz csatlakozott. Clark ismertette meg őt a szocialista eszmékkel. Egyelőre azonban még inkább az antialkoholista, önmérsékletet hirdető Good Templaristáknál tevékenykedett, de az önképzésre is nagy súlyt fektetett. Az 1870-es évek végén a család ismét költözködött - ezúttal Hamiltonba. Az apa bizonytalan kenyérkeresetét kiegészítendő, az anya kis fűszerüzletet nyitott, de ennek ugyancsak kis jövedelme volt. Az 1870-es évek második felében a szénbányászat is válsággal küszködött, s a bányatőkések versenyképességüket a bérek leszállításával próbálták megtartani; ez új lendületet adott a munkások, bányászok szakszervezeti mozgalmának. Ebbe kapcsolódott be Hardie, akit azután testvérével együtt mint „veszélyes agitátort" rövidesen kizártak a bányából, majd 1878-ban Lanarkshire összes bányájában feketelistára helyezték. Ekkor anyja üzlete mellett dohányboltot nyitott, s a liberális Glasgow Weekly News c. regionális lap levelezője lett. 1879 júliusában bányásztársai a Hamilton Miner Union (Hamiltoni Bányász Szövetség) titkárává választották, s még ugyanazon év októberében a skót bányászok országos konferenciáján megválasztották a Scottish Miners Union (Skót Bányász Szövetség) titkárává. Eletében
