Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
1310 JEMNITZ JÁNOS új fejezet kezdődött: a tőkések által üldözött, bányásztársai által viszont megbecsült munkásvezér lett. Hardie életének e fordulatáról, illetőleg az ezt megelőző sztrájkról, s ebben Hardie szerepéről a brit munkásmozgalom egyik patinás, igen befolyásos munkás-szakszervezeti vezetője, Robert Smillie — aki történetesen éppen a bányászszakszervezet, s ezen belül a skót bányászok vezetője lett —, 1922-ben egy kései visszaemlékezésében így írt: „1879-ben találkoztam először Keir Hardie-val, aki akkor alig múlt húsz éves, és máris vezető szerepet játszott a lanarkshire-i bányászok sztrájkjában."8 Smillie elmondja, hogy e sztrájk során a jobb munkafeltételekért harcoltak, hiszen a körzetben az általánosan elfogadott munkaidő hossza 12 óra volt. A sztrájkolóknak semmiféle anyagi segélyt nem tudtak adni, mert a szakszervezetek még alig rendelkeztek segélyalappal. Hardie szívós kitartásra buzdítása tehát valóban nagy szerepet játszott. A bányászvezér megbecsülése azonban ekkoriban inkább eszmei jelentőségű volt. A 23 éves ifjúnak változatlanul magának kellett gondoskodnia anyagi fenntartásáról, amely jobbára nagyon is bizonytalan, alkalomszerű volt. Miközben 1880-ban a sztrájktörők ellen agitált, dohányboltja teljesen tönkrement, mert a bányászok nem tudták megfizetni a hiteleket. Ilyen körülmények között házasodott meg. Felesége Lilie Wilson lett, aki ezután egy életen át kitartott Hardie mellett, bár nem értette meg férje tevékenységét és a közügyek sem érdekelték.9 Ez a sok évtizedes emberi kapcsolat bár nagy biztonságot, de ellentmondást is jelentett neki. A diszkrepancia sokszor nagyon is fájó problémákat okozott Hardie-nak. Például amikor Cumnockban fogyasztási szövetkezetet szervezett, felesége nem vett részt benne. Később, amikor Hardie megjelentette híres programadó hetilapját, a Labour Leadert, a felesége soha nem olvasta a lapot, inkább a Glasgow Evening Timest részesítette előnyben. Mindez persze konfliktusokat rejtett magában. Hardie ekkori naplótöredékeiből ugyan kiderül, hogy Lilie Wilson megtestesítette a „feleség-ideált' ', aki dolgos, rendet tart, tisztaságot teremt, ellentétben azokkal a munkából, korai mozgalomból megismert nőkkel szemben, akikből ezek az erények hiányoztak. Másfelől viszont, s éppen ezért, Hardie életéből sohasem hiányoztak azok a „psychék", akik érthetően feltűntek életében. 1881-ben Ayreshire bányászai meghívták magukhoz, s az ő szervezőjük, szakszervezetük fizetett titkára lett, s az is maradt még hat hosszú éven át. Ugyanekkor rendszeres levelező tudósítója a Cumnock News c. helyi — ugyancsak liberális — lapnak,10 s e munkája is közelebb hozta nemcsak az újságíráshoz, hanem az új eszmékhez is. Hardie — aki 1880-ban költözött Cumnockba — egészen 1886-igjelentette meg írásait a Cumnock News hasábjain. Egy másik ilyen helyi-regionális orgánum, amelyben rendszeresen cikkezett, az Androssan and Saltcoats Herald volt, ahol ugyancsak a munkás-bányász kérdésekről, a szociális problémákról jelentetett meg írásokat. Ezekben az években ismerkedett meg Henry George írásaival - s ezek is tovább radikalizálták „a felső osztályok" ellen. Lassanként, a sokféle antikapitalista ihletésű munka után, az 1880-as évek elején eljutottak hozzá az egyértelműen szocialista gondolatok, brosúrák, hiszen ezek már a Szociáldemokrata Föderáció megalakulásának évei; a szocialista brosúrák után megjelennek a szocialista periodikák is.11
