Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1289 a zömmel friss diplomásokat sújtó állásnélküliség láttán sem riadtak vissza fiaik egyetemi beiskolázásától. A gazdasági válság nyomán lett igazán kézzelfoghatóvá az egyetemi túltermelés ténye. A diplomások tömeges méretű egzisztenciális veszélyeztetettsége különösen alkalmas lehetett a politikára fogékony réteg radikalizálására. Ez a veszély indította a kormányt egy eddig tőle szokatlan lépésre, hogy az állami szociálpolitika eszközének alkalmazásával vegye elejét a politikai mobilizációnak. így alakult meg 1932 elején kormányrendelet nyomán az ADOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága), melynek feladatául szabták, hogy a 35 év alatti állástalan diplomásokat, a hivatalokban kisegítő munkaerőként alkalmazva őket, havi 80 pengős szellemi szükségmunkához segítse hozzá. Az ADOB-akció azonban csak részben érte el a célját: 1934-ben 4344 állástalan, többnyire újonnan végzett diplomást regisztráltak, de közülük csak mintegy kétezer jutott ezúton segélyhez (őket nevezték Hóman-boyoknak az akció végrehajtásával megbízott vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hóman Bálint után). A harmincas évek derekán legalább hatezer diplomás munkanélküli volt az országban, ám nagyobb részük végül kimaradt a szellemi szükségmunkával támogatott köréből.113 Önszerveződés eredményeként alakult meg 1934-ben a DÖSZ (Diplomások Önsegítő Szövetkezete), amely néhány száz egyetemet végzett számára biztosított szerény megélhetést.11 4 Az értelmiség, s vele az egyetemet frissen végzett diplomások tömeges munkanélkülisége az évtized második felében azután fokozatosan visszaszorult, a háború éveiben pedig már munkaerőhiány is mutatkozott. Igaz ebben nem kis szerepe volt a zsidótörvényekkel felszabaduló értelmiségi munkahelyek nagy kínálatának. A felsőfokú képzés szerkezeti sajátosságai mintegy visszatükröződnek a diplomás értelmiség (és hivatalnoki kar) belső szakmai tagolódásában. A korszak elején 80-85 ezer, a vége felé 90-95 ezer főt számláló diplomás társadalom az időközbeni tíz-húsz százalékos gyarapodás ellenére sem változott sokat szakmai összetétel tekintetében. Minden harmadik diplomás mindvégig az állam- és jogtudományi karon szerzi oklevelét, és nagyjából az ötöde tanári oklevél birtokosa. A diplomások másik felén az orvosok és a mérnökök nagyjából azonos arányban, 12-13%-ban osztoznak, ám végig magas a papi értelmiség számaránya, akik éppúgy 7% körül részesednek, mint az agrármérnökök (és állatorvosok). Legfeltűnőbb mégis a közgazdák feltűnően ritka előfordulása (4%), akik nincsenek többen mint a gyógyszerészek!11 5 Nem minden diplomás értelmiségi is egyúttal, hiszen a közhivatalok vezető tisztviselői állásaihoz jogi végzettséget írt elő a képesítési törvény. így azután az értelmiség körén belül (amely ugyanakkor diplomával nem rendelkezőket is magába foglalt) a jogvégzettek súlya már korántsem olyan kimagasló. 1930-as adatok szerint az értelmiség számszerűen domináns részét, a felét pedagógusok adták; további egyegytizedét orvosok és ügyvédek, végül 7-7% körüli hányadát papok és a müvészértelmiség (benne az újságírókkal) képezték. A Horthy-kori magyar értelmiség fő társadalmi jegye, hogy elenyésző kivétellel szinte csak alkalmazottakból állt, hiszen a pedagógusok, az egyházi értelmiség minden tagja alkalmazott volt, de még az orvosoknak, sőt az ügyvédeknek is tekintélyes része töltött be már ekkor magánalkalmazotti állást (ha folytatott is emellett magánpraxist). További fontos vonás, hogy az értelmiség nagy, sőt talán döntő hányada még csak nem is sorolható a középosztály tagjai sorába, amit bizton állíthatunk a pedagógus
