Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
1290 GYÁNI GÁBOR társadalom nagyobbik feléről, az elemi iskolai tanítók nagyjából 20 ezres tömegéről. Ok már csak az iskolai cenzus folytán sem feltétlenül úriemberek, ráadásul zömmel nők, hiszen nincs egyetemi végzettségük. Különösen azért rekedtek kívül a középosztályon, mert jövedelmi téren a IX-XI. fizetési osztályba sorolt kistisztviselőkkel voltak egy szinten, de többségük (valamivel több mint a fele részük), akiket az egyház alkalmazott tanítóként, jövedelmét tekintve még ennek is alatta állt.1 6 A pedagógusok nagy tömegeinek ingatag középosztályi helyét az sem erősítette, hogy közülük sokan kerültek utcára a húszas években. 1918/19-et követően először a politikailag motivált fegyelmi elbocsátások sújtották őket. Állásba kerülni sem volt könnyű akkoriban: „ebben az időben (1920) — szól egy visszaemlékezés — csak úgy lehetett elhelyezkedni egy tanárnak, ha a testület egyhangúlag jóváhagyta az alkalmazást, tehát mintegy jótállt politikai magatartásáért."11 7 Ezt követően, 1922-24 között a három hullámban foganatosított B-listázások tettek tönkre sok pedagógus egzisztenciát. Az így munkanélkülivé váló pedagógusok száma megközelítette a tízezret. Ha pedagógusként valaki aspirálhatott egyáltalán a középosztályi létre, az legföljebb a tanár lehetett. Am még az ő oldalukon sem egészen magától értetődő, hogy valaki a középosztályba tartozik-e, s ezt a tanári státushierarchia mintegy intézményesítette is. „Ha végre állást kapott a fiatal tanár, még nincsen sok oka örülni. Még nem rendes, csak helyettes tanár... (aki) két kategóriába osztható: az egyik a helyettes tanár havi llOpengő fizetéssel, amásiknak címe: 'óraadó helyettes tanár'vagy'óradíjas helyettes tanár' vagy 'ideiglenesen foglalkoztatott oki. középiskolai tanár', esetleg más egyéb, fizetése azonban a sok cím ellenéré is egyforma: a levonások után havi 75 pengő."118 Márpedig ilyen ideiglenes alkalmazású tanárból igen sok akadt, a 30-as évek vége felé például minden ötödik középiskolai tanár belőlük került ki. Az. értelmiségi munkanélküliség megszűnésével egyidőben azután a kormány tett bizonyos lépéseket a visszás helyzet felszámolására: 1938-ban a helyettes tanárok számára a szünidő időtartamára is illetményt kellett folyósítani, két évvel később pedig eltörölték az óradíjas helyettes tanár intézményét.11 9 Mindamellett a tanárok a vázolt munkafeltételek közepette rendszerint csak magasabb korukban juthattak el a konszolidált középosztályi lét s vele együtt a családalapítás küszöbére, ami többnyire harmincas életéveik dereka körül következett be. Társadalmi tekintélyük bizonytalanságát jól mutatja a gimnáziumi óraadó helyettes tanárok által 1939-ben a kultuszminiszterhez írt memorandum. Ebben alacsony társadalmi tekintélyük bizonyítása végett a következő példára utalnak., Az egyik vidéki városka Úri Kaszinója alapszabálymódosítással akarja lehetővé tenni, hogy kezdő tanárok is tagjai lehessenek..." - írják panaszaikat sorolva.120 A középiskolai tanárok, valamint az egyetemi oktatók, természetesen, mind részei a középpolgárságnak. A polgári iskolai (1938-ban 367 az ilyen iskolák száma bennük 4368 tanárral), valamint a középiskolai tanárokat (1938-ban csak a gimnáziumok száma 174, melyekben 3424 tanárt alkalmaztak) már 1893-ban beosztották az állami fizetési osztályok rendszerébe. Az 1925. évi státusrendezést követően pedig az előbbiek a X-VIL, a középiskolai tanárok ugyanakkor a IX-VI. fizetési osztályok skáláján juthattak előre a hároméves várakozási idő rendjében (ez esetenként gyor-
