Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
1288 GYÁNI GÁBOR A jogi diploma nagy és folyton növekvő reputációja, valamint az orvosi hivatás ezzel párhuzamos térvesztése mellett a műszaki (és közgazdasági) egyetemi szakképzés nem igazán megfelelő súlya nyomta rá sajátos bélyegét a hazai egyetemi struktúrára. Jellemző, hogy a múszaki egyetemisták száma 1920-1940 között lényegében stagnált (százzal emelkedett) és jócskán elmaradt a tudományegyetemi hallgatók száma mögött; az utóbbiak 30-as évek végi hétezres tömegével a múszaki egyetem látta el a korban a közgazdasági, az agrármérnöki és az állatorvosi képzés feladatát is, így a négyezer hallgatónak csak alig több mint a kétötöde volt majdani műszaki szakember, ám egyharmada közgazda, további ötöde agrármérnöki vagy állatorvosi diplomát szerzett tanulmányai végeztével.1 0 ® A képzési ágak közti választást közvetlenül meghatározták az egyetemenként és karonként erősen változó költségek. Különösen komoly anyagi befektetést kívánt, ha valaki orvosnak készült., A puszta diploma gyakorlati elértéktelenedése elsősorban azért súlyos jelenség — állapítja meg a szociográfus a 30-as évek végén —, mert megszerzése tetemes pénzbe kerül. Szakemberek számítása szerint élelmezést, lakást, világítást és könyveket is belevéve több mint tízezer pengőt emészt fel az orvosi studium."10 9 Hasonlóan költséges a műegyetemi diplomához jutás: „a mérnöki, vagy építészmérnöki, vagy gépészmérnöki oklevél összes költsége 9 féléven át 2410 pengő, azaz félévenként kb. 270 pengő, a vegyészmérnöki oklevél 3500 pengőbe kerül, azaz félévenként 390 pengőbe."11 0 Tandíjmentesség (melynek állandó kitűnő előmenetel a feltétele) esetén is (ez a költségek 40%-ának a megtakarítását eredményezte), e karokra csak biztos családi anyagi alapokkal a háttérben volt érdemes beiratkozni. Nem úgy a tudományegyetemekre, kivált a jogi fakultásra, ahol annak hiányában is diplomához lehetett jutni. „Azért mentem a jogra — szól egy visszaemlékező —, mert ott mint 'mezei jogász' különböző dolgokat tudtam csinálni: például házitanítóskodtam, később pedig egy csomó disszertációt írtam... 70 pengőért (darabját)... Ezek voltak azok, amelyek meghatározták a pályaválasztásomat...."11 1 Az egyetemi képzés megdrágulása visszahatott a hallgatók rekrutációs bázisának az alakulására is. A hűszas évek első felének óriásira duzzadt hallgatói létszámáért mindenekelőtt a köztisztviselő középosztály mobilitási stratégiája felelős, azon erőfeszítésük, hogy fiaik számára szüleik státusának őrzését egyetemi diploma megszerzése révén biztosítsák; ez kényszerítette ki az egyetemi felvételi keretszámok megemelését. Am már az évtized második felében és végig a 30-as években a hallgatói létszám azért is csökken, mert mérséklődik az általuk gyakorolt nyomás. Ezzel együtt mindinkább kidomborodik az értelmiség önrekrutációs monopóliuma. Hiszen „az egykori s ma még tényleg köztisztviselő-osztály anyagi helyzetének megingása... (tartja vissza) a szülőket attól, hogy gyermekeiket főiskolai tanulmányokra adják". Ugyanakkor: „A múlt század vége felé hirtelen növekvő főiskolai ifjúságból termelődtek ki azok az orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, mérnökök stb., kiknek gyermekeit most (1930-ban - Gy. G.) szemmel tarthatjuk az egyetemeken. Ezek a szabadfoglalkozású emberek a háború előtt pár évvel vagy éppenséggel egy évtizeddel előbb révbe kerülve, egzisztenciájukat... úgy tudták megalapozni, hogy gyermekeiknek saját értelmiségi pályájukra való nevelésében nem támadt zökkenő."112 S éppen ők azok, akik a 30-as évek elején hirtelen támadt tömeges értelmiségi munkanélküliség,
