Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1287 A számszerű adatok jól mutatják az egyetemi képzés kereteinek tágítását célzó társadalmi nyomás erejét. Amíg a 18 milliós történeti Magyarország körülményei között, az 1910-es években az egyetemi hallgatók száma 11-12 ezer között alakult, addig számuk 1918-19-ben közel 19 ezerre ugrott és a húszas évek első felében átlag 17 ezer körül állandósult.10 1 A hallgatói létszám korlátozása, ami elengedhetetlennek túnt a túlzott szociális feszültséget kiváltó nyilvánvaló értelmiségi túlkínálat mérsékléséhez, a legkisebb ellenállás vonalát követve történt meg; a zsidó- és a nőhallgatók felvehető számának a csökkentése révén. Az 1920 őszén életbe lépett numerus clausus (XXV. tc.) a „népfajok és nemzetiségek" országos arányszámához igazította a felvételi keretszámokat, s noha a zsidókat hivatalosan csak felekezetként tartották számon, a gyakorlatban mégis velük szemben érvényesítették ezt a fajta diszkriminációt. A numerus clausus valóban észrevehető mértékben csökkentette a zsidó hallgatók számát, hiszen a 6% körülire visszafejleszteni kívánt zsidó egyetemi arány a rendelkezést közvetlenül megelőző évek sokkalta magasabb, 28-34% közötti arányszámát váltotta volna fel. A numerus clausus nőkre való kiterjesztése is azért történt, mert a háború vége felé már 1500 körüljárt, az egyetemisták 16%-át adta a nőhallgatók száma.102 Mindamellett a numerus clausus nem hozta meg a várt eredményt; csak a konzervatív fővárosi egyetemek, kivált az orvosi kar érvényesítette azt teljes szigorral, ám a vidéki egyetemeken nem vagy alig tartották be a törvényt; nőket is felvettek és a törvény hatályba lépése után még mindig 10% körüli zsidó hallgatói arány szintén a vidéki egyetemi felvételi politikának volt egyenes következménye. S éppen ez az oka a 30-as évek eleji virulens antiszemitizmusnak több vidéki egyetemen. „Majdnem minden szemeszter a hallgatók antiszemita tüntetéseivel kezdődött" - jegyzi meg visszaemlékezésében a szegedi egyetem jogász professzora.103 A debreceni egyetemen 1933 őszén olyan heves antiszemita megmozdulásokra került sor, hogy már a tanítás is akadozott; a mozgalom irányítására diákokból megalakított harmincas bizottság ténykedésének pedig kifejezett célja „a numerus clausus megtartása volt".104 A húszas évek második felében az átlagos hallgatói létszám 15 ezer főben állapodott meg, ami a következő évek folyamán nem módosult érdemben. A létszám növekedésére visszatartó hatással volt a gazdasági válság. Ezért is nem gyarapodott a hallgatók száma a numerus clausus nemzetközi nyomásra történt enyhítése,105 tehát 1928 után sem. A rendelkezés, emellett, a szerkezeti arányokon sem módosított, tehát nem járult hozzá a zsidó hallgatók részesedésének a növekedéséhez; ez az arány már a zsidótörvényeket megelőzőn kevesebb tíz százaléknál. A diákok antiszemita mozgalmainak is szerepe lehetett a dolgok ilyen alakulásában. Döntő változást a háborús évek és az országgyarapodás hoztak magukkal. 1940/41-ben az egyetemekre beiratkozott hallgatók száma újfent elérte a 17 ezret, az 1942/43-as tanévben pedig egyenesen húszezer fölé nőtt tömegük. A nagyarányú bővülés azonban a képzési szakok hagyományos szerkezeti megoszlásának lényegi változatlansága mellett következett be. Pontosabban: a jogi stúdiumok megőrizték, sőt idővel még növelték is kivételes vonzerejüket. A budapesti joghallgatók száma az 1920/21-es tanévben 1326, két évtized múltán pedig már közel kétezer.10 6 A Horthykori egyetemi képzés igazi vesztese az orvosi kar, ahol a hallgatók száma a két évtized során egyharmadára esett vissza. így a 30-as évek vége felé már csak kb. 300 orvos diplomázott évente, holott a húszas években számuk ennek a dupláját is elérte.10 7
