Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1273 a megfelelő arány a kétötödöt is túlhaladta némileg.3 5 Ami jól mutatja, hogy az állami (tisztviselő) bürokrácia folytonos mennyiségi expanziója éppen nem a szorosan vett úri státusú közhivatalnokok számszerű és aránylagos gyarapodásával járt együtt. Ha ezen a ponton visszautalunk a fővárosi köztisztviselők 19 ezer fős népességi mintáján 1928-ban végrehajtott statisztikai felmérésre, kiderülhet, hogy miért oly alacsony a réteg tekintélyes részének életszínvonala. Az iskolai végzettségi mintákból ugyanis megállapítható, hogy kevesebb mint harmaduk (31,3%) rendelkezett igazolt főiskolai-egyetemi végzettséggel, ami alapján a IX. vagy annál magasabb fizetési osztályba volt sorolható. További alig egyharmada ugyanakkor csak nyolc középiskolát végzett s így jogot nyert a IX-XI. fizetési osztályokba beosztott állásokra. Végül: a statisztikailag vizsgált köztisztviselők közel negyed részének volt — a díjnoki és kezelői álláshoz megkívánt — négy középiskolai osztályos végzettsége, és ezért ők nem is számítottak úriembernek a tisztviselők között. Vidéken nagyon hasonlóan alakult a helyzet azzal a csekély különbséggel, hogy kevesebb az egyetemi végzettségű és több a csak érettségizett közigazgatási tisztviselő (1930-as adatok).36 A nem úri rendbe tartozó közhivatalnokok döntő hányada volt nő; éppen a nők terjedő közhivatali pályára lépése siettette a felhígulási folyamatot. Nem pusztán azért, mert a nők, ha hivatali állást vállaltak, képzetlenebbek lévén, rendszerint csak kezelői vagy díjnoki beosztásra számíthattak. De talán éppen azért, mert úrinő eleve nem is lépett kereső pályára és ha viszont egy középosztálybeli feleség ennek ellenére mégis rászánta magát, hogy munkába álljon, az többnyire egyértelmű volt úrinői tekintélyének az elvesztésével vagy legalábbis a megrendülésével. Jóllehet a korban mind több (1928-ban a fővárosban a nőtisztviselők negyede) a feleség közhivatalnok.3 7 Különösen a közigazgatási tisztviselők között akadtak nagy számban négy középosztályt végzett s napidíjasként vagy kezelőként foglalkoztatott nők. 1930-ban a közel ötezer nőtisztviselő közel háromnegyede rekedt így kívül az úri rend határain, ugyanakkor a férfi közigazgatási tisztviselők között ez az arány nem volt több 16%-nál. Hozzátehetjük azonban, hogy a nem fizikai munkakörök közül éppen a közigazgatási tisztviselői pálya a legelzártabb a nők elől; arányuk e kategóriában 1930-ban is csak 14%, holott az összes tisztviselői és értelmiségi állást tekintve a keresők kereken harmada állt immár nőkből.38 Ami közvetlenül abból fakadt, hogy az 1920-as évek női egyetemi numerus claususa (1920-28) mellett, sőt attól függetlenül egyetemi szintű jogi képzésben a nők sem a dualizmus idején, de a Horthy-korban sem részesülhettek, így a főleg jogi diplomához kötött közigazgatási tisztviselői pálya fogalmazási szakán nem is nyerhettek alkalmazást. A közhivatalnokok azonosítása az úri középosztállyal, ezek szerint, nemcsak azért leegyszerűsítés, mert a (közigazgatási) tisztviselők igen nagy hányada élt a középosztályi szint alatt és nem élvezett polgári (legföljebb kispolgári) életkörülményeket. Am azért is félrevezető, mert a foglalkozási csoport nem csekély része, szerényen számolva is a negyede, már iskolai végzettsége alapján sem kvalifikálta magát az úri rendbe. Eredetileg a középbirtokos nemesség (és leszármazottaik) hivatalnokká átalakuló és dzsentriként tartott rétegével kapcsolódott össze a köztisztviselők úri minősége. Fontos lehet tehát, hogy ki honnan, milyen társadalmi miliőből érkezett e posztra, hiszen talán nem is az aktuális attribútumok (az anyagi jólét és az iskolázottság
