Századok – 1997

Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265

A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1269 Budapestet illetően ugyanakkor Ránki Györgynek a jövedelemnagyságot, a lakásméreteket és a műveltségi ismérvet kombináló mutatói alapján 1930-ra vonatkozóan 30-35 ezer polgári keresőnépesség adódik, ami az aktív népesség mindössze 5-6%-a.1

7 Ránki becsült fővárosi adata azért olyan alacsony, mert három ismérv együttes alkalmazása nyomán a csak minden tekintetben kifogástalan polgári középosztály maradt fenn az osztályozás szűrőjén. Amellett, hogy ez a módszer országosan egyébként sem érvényesíthető (a lakáshelyzetről nincsenek rétegenkénti makroadatok), nem is igazán célravezető. Hiszen az anyagi helyzet és némely életmódminta mutatója alapján képzett társadalmi közép legföljebb a polgárság és nem a középosztály azonosításához segíthet hozzá (Ránki is ezt tűzte ki céljául). A fővároshoz hasonlóan nagyobb haszonnal kecsegtet a középosztály helyi keretek közötti meghatározása, melyhez a virilis elit adja a legbiztosabb támpontokat. Természetesen adott település középosztálya vagy akárcsak polgársága nem szűkíthető le a helyi elitre, a virilisekre, ám kétségtelen, hogy az utóbbiak hűen reprezentálják a helyi vagyoni-jövedelmi középosztályt. Budapesttől eltérően ugyanis a vidéki városok úgyszólván mindegyikében a közép-, sőt olykor a kispolgárság és nem a nagypolgárság (valamint az arisztokrácia) alkotta a legtöbb adófizetők táborát. Természetesen akadtak itt is különbségek. így egy-egy dunántúli városban jól érzékelhető a helyi elitben a nagypolgárságjelenléte; Pécsett a 30-as évek végére 11 a milliomosok száma.18 Viszont a szintén dunántúli és iparosodott Győrött ugyanakkor a város „gazdasági vezető rétegében szinte kizárólagosságra tettek szert az ún. középegzisztenciák tipikus képviselői".1

9

S természetesen az alföldi városok mindegyikében (nagy-, közép- és kisváros) a többnyire ingatlanbirtokos közép- és kispolgár egzisztenciák jutottak be legnagyobb számban — virilis jogon — a helyi képviselőtestületekbe (Debrecen, Hódmezővásárhely, Nagykőrös).20 A középosztály és a polgárság (középpolgárság) fogalmai tehát nálunk csak részben esnek egybe, ám azt szinte lehetetlen pontosan meghatározni, hogy hol ér véget az egyik és hol a másik határa. Tévúton járunk viszont, ha a ránk hagyományozott és a kivált Erdei által kiélezett középosztály - polgárság dichotóm szemléletmódhoz igazítjuk a réteghierarchia rekonstrukcióját. A középosztály versus polgárság következetes fogalmi végigvitele ugyanis ellentmond az egyes élethivatások (tevékenységek) belsőleg és szerkezetileg heterogén természetének éppúgy, mint a bennük rejlő közös és integráló erők kétségtelen hatásának. Bizonyságul vegyük szemügyre a középosztály néhány fő foglalkozási és életmód csoportját. A köztisztviselő középosztály „Köztisztviselői karunk a magyar középosztály gerincét alkotja" - köszön vissza a jól ismert kortárs vélekedés ezúttal a középosztály illemét és nyilvános viselkedését szociográfusi buzgalommal feltáró szerző tollából.2

1

De vajon milyen értelemben és mennyire adhatunk hitelt e véleménynek? Makkai azzal toldja meg tézisét, hogy ezt a középosztályt kinevezi „vezető osztálynak", mondván: „Köztisztviselői pályán nemcsak hivatali előmenetelt, hanem társadalmi karriert is lehet csinálni hazánkban...".2

2