Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
A KÖZÖS HADSEREG TISZTJEI A DUALIZMUS KORÁBAN 1231 A szlovák és rutén tisztek csekély számát igazolják a két világháború közti nemzedékre, vagyis a csehszlovák hadsereg tisztikarának nemzeti összetételére vonatkozó adatok.2 1 A hranicei csehszlovák tisztiiskolát végzetteknek az 1920-as években mindössze 4,4%-a szlovák, 0,2%-a magyar, 0,1%-a rutén. 1938-ban a csehszlovák tisztikar 3,4%-a volt szlovák, de a törzstisztek és tábornokok alig 1%-a. Ha figyelembe vesszük, hogy alig van magyar tiszt, feltételezhetjük, hogy a kevés szlovák egyrésze is kétnyelvű család fia. A századfordulón a hivatalos statisztika szerint a román hivatásos tisztek háromnegyede gyalogos (és vadász), volt még tucatnyi tüzér, lovastiszt alig. A néhány szlovák tiszt ugyancsak a gyalogságnál található. A szerbek és horvátok hagyományosan gyalogos tisztek (a hivatásosok 3%-a fölött), a bosnyák gyalogság tisztjeinek 1/10-e délszláv. A műszakiaknál szerbbel, horváttal alig találkozunk, még inkább a lovastisztek és a tisztiiskolák tanárai között. A fentiekből következik, hogy a tisztikar nemzetiségi statisztikájánál főleg a magyarok és németek, illetve magyarok és délszlávok szétválasztása a feladat. Bármennyire érdekes az asszimilálódó vagy „rejtett" szlovákok, románok kimutatása — mintáim felvételénél törekedtem is erre — a tévedések csak ezreléknyi nagyságrendű hibalehetőséggel járnak. Itt jegyezném meg - aki azt hiszi, hogy a magyart a némettől vagy romántól stb. százszázalékos biztonsággal meg tudja különböztetni, az laikus vagy elvakult soviniszta. A nemzethez tartozásnak nincs egységes kritériuma, a liberális elvnek, miszerint magyar az, aki annak vallja magát, az a bökkenője, hogy más időben, más helyzetben másnak vallhatja magát, s ez témánknál nem is ritkaság. Van kettős nemzeti tudat: az elmagyarosodott német család fia, ha tud németül, kísértésbe eshet, hogy visszanémetesedjen egy német többségű és szellemű tisztikarban. A honvédségnél viszont csak magyar és horvát (politikai) nemzetiséget ismertek, a ludovikások között kimutatott egy vagy két német nemzetiségű nyilván nem volt magyar állampolgár. Még a szerb honvédtiszt esetleg választhatott, hogy magyar vagy horvát akar lenni. A név megtévesztő lehet, még a kifejezetten egy nemzetre jellemző keresztnév is. László magyai- név: mint Ruiz de Roxas László lovag, alezredes. Hermann ősi germán név: mint Kövess Hermann. A keresztnév jelezheti az asszimilációs szándékot, de lehet a keresztapa neve, esetleg az anyai nagyapáé. Többet mondhat a vezetéknév, ha többféleképpen lehet írni: mint Bartos magyar, Bartosch német, Bartos cseh, von Jakobich német, Jacobici román, Jovánovics magyar, Jovanovich német (vagy „szalonkrovott"), Jovanovic délszláv. A születési hely jelenthet valamit civil apánál -katonatiszt apánál csak azt, hogy éppen ott tette le a „tornisztert". Nemzetiség vagy társadalmi státus megállapításánál nem szabad elfelejteni, hogy az emberek családban élnek. A fiú az apa nevét viseli, de az anya családja is meghatározó lehet, különösen, ha az otthonától elszakadt katonatiszt, ide-oda helyezett hivatalnok „benősül" egy lokálisan tekintélyes és tősgyökeres, birtokos családba, ha a fiút a műveltebb anya vagy annak családja neveli. Helyesen állapítja meg a Horthy-hadsereg elitjét elemezve Szakály Sándor: „...a névelemzés alapján «vizsgálódók» az anyák, esetleg a nagyszülők nevére már nem terjesztik ki «kutatásaikat.» Ez esetben ugyanis azt (is) tapasztalhatnák, hogy a legtöbb «magyar» tábornok és törzstiszt - mint pl. a Bajcsy-Zsilinszky Endre
