Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
TANULMÁNYOK Hajdú Tibor A KÖZÖS HADSEREG MAGYARORSZÁGI TISZTJEINEK NEMZETI, VALLÁSI, SZÜLŐHELY SZERINTI MEGOSZLÁSA A DUALIZMUS KORÁBAN Magyarok és nem-magyarok. A magyar, illetve magyarországi születésű tisztek számaránya a császári hadseregben a Napóleon bukása és az első világháború kitörése között eltelt száz évben viszonylag szűk határok között hullámzott. A magyar nemzet részesedése a tisztikarban a legkedvezőbb évtizedekben sem közelítette meg a magyar katonák vagy éppen a magyar állampolgárok arányát a hadseregben, sohasem volt több 13-14%-nál, viszont a szabadságharc utáni évtizedben sem süllyedt 6% alá. A magyarországi születésű tisztek aránya 20-30% között mozog, tehát még kisebb az ingadozás, mert amikor csökken a magyarok száma, emelkedik a délszlávoké és a magyarországi németeké. Lényeges növekedést a magyar tisztek számában a honvédség fejlesztése okozott, ehhez még a polgárosodás, az általános hadkötelezettség és a (német, illetve délszláv) asszimiláció járult. Pontos összehasonlító adatokkal nem rendelkezünk, mert sem a magyar, sem az osztrák hadtörténetírás nem fordított a legutóbbi évekig nagy figyelmet a tisztikar arculatára, összetételére. A 17-18. századi magyar katonák és tisztek számát és beosztását Zachar József tárta fel az elmúlt években.1 A törökvilág pótolhatatlan pusztítást végzett a „vitézlő rendben", majd a felszabadítás körülményei, a kuruc-labanc ellentét a rátermettek jórészének kedvét is elvette a császár szolgálatától. Ezért a 18. század első felének Habsburg-hadseregében a magyar ezredek háború idején is ritkán érték el az összlétszám 10%-át, 13 ezer fő körüli legénységgel. Az akkori ezredekben a tisztek arányát Zachar mintegy 5%-ra teszi, tehát ha abból indulunk ki, hogy a hazai ezredekben, különösen a huszároknál a tisztikar többsége magyar, akkor sem lehetett a magyar tisztek száma egy-egy hadjáratban sokkal több 6-700-nál, még ha tekintetbe is vesszük, hogy a stabilabb és jelentősebb — a magyarországi ezredek létszámának mintegy kétszeresét fegyverben tartó — határőrségnél is szolgáltak magyar tisztek. Közismert Mária Terézia elhatározása, hogy szaporítsa a hagyományos magyar nemesi katonacsaládok számát. Szándéka sikerrel járt, seregeiben számos magyar tiszt és tábornok tett szert hírnévre. Zachar szerint 1756 és 1789 között a magyarországi ezredek aránya meghaladja Mária Terézia és II. József ezredeinek egyharmadát (a határőrséggel együtt). 1741-42-ben a reguláris (nem határőr stb.) gyalogság mintegy 15, lovasságának 25%-át adták a magyarországi ezredek. Az általuk örökölt vagy alapított 28 magyar huszár- és 17 gyalogezredben 1649 és 1792 között szerepelt 120 ezredtulajdonos közül 102 volt magyar, a 258 ezredparancsnok közül 205. Az egész
