Századok – 1997
Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101
AZ 1849. ÉVI TÉLI HADJÁRAT KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEI 1115 Az egyesülés reményétől az egyesülés híréig. Az OHB, a hadügyminisztérium és a feldunai hadtest. 1849. január 28. - február 12. Január 28-án a Schlik és Schulzig egyesült ereje elől visszahúzódni kényszerült felső-tiszai hadtest utóvédje tisztázatlan körülmények között felégette a tokaji Tisza-hidat. Az eseményt Szemere közölte Kossuthtal. Kossuth borzasztóan felháborodott, s január 29-én sajátkezű szemrehányó levelet írt Klapkának. Feltette a kérdést, „ha offenzíve előre akarunk menni (amint akarunk, és a hadügyminisztérium a tervet már el is készítette), merre megyünk előre? - és ha Görgei jő, merre egyesül Önnel?"82 Kossuth megjegyzése azért is érdekes, mert ebből állapítható meg, mikor készült el a hadügyminisztérium által kidolgozott haditerv. A terv, amelynek csak egy datálatlan másolata maradt fenn Dembinski hagyatékában, abból indult ki, hogy Schlik és Schulzig csapatai egyesültek Klapkával szemben, és elállják Görgei útját. A terv készítői — valószínűleg Luzsénszky Pál jelentéséből — Görgeiről azt tudták, hogy vereséget szenvedett (egy bizonyos Schwarzenbergtől), s két oszlopban vonul vissza a Hernád völgye felé. Meg kell tehát segíteni Görgeit, s meg kell könnyíteni a magyar hadtestek egyesülését. Ezt két módon lehet elérni. Vagy Schlik és Schulzig üldözése által, amelyet Klapka csapatai hajtanának végre, ám ez kockázatos vállalkozás, ha nem sikerül helyreállítani a sajnálatos módon felégetett tokaji hidat. A másik lehetőség az, hogy Perczel hadteste (a 4. és 5. hadosztály) Cegléd felé nyomul előre, Vécsey a 6. hadosztállyal Szentesről Csongrádon át Kecskemétre vonul, s őt követi Damjanich a 8. hadosztállyal az Orosháza-Szentes-Csongrád vonalon. Az egyesítendő csapatok balszárnyát Lenkey János ezredes 7. hadosztálya fedezné. Ezután a főváros visszafoglalása is elképzelhető, főleg ha Felső-Magyarországon sikerül elválasztani egymástól Schliket és Schulzigot, s az előbbit a Hernád völgyében megverni.83 A terv által felvetett első lehetőség szerint a legfontosabb feladat Klapka és Görgei hadtesteinek egyesítése és Schlik meg Schulzig elűzése. A második változat szerint — bár ez a szövegből nem derül ki egyértelműen — Klapkának az előrenyomuló 4-8. hadosztályok jobb szárnyát kellett volna fedeznie Schlik és Schulzig ellen. Görgeinek tehát vagy át kellett volna törnie ezeken, vagy az őt üldöző cs. kir. csapatokat kellett volna foglalkoztatnia. A két lehetőség közül az első tűnt reálisabbnak. Görgei és Klapka egyesülése és Schlik megveretése nem zárta ki a Budapest felé indítandó támadást. Ugyanakkor tabula rasát teremthetett volna Felső-Magyarországon, s legalább a támadó hadsereg jobbszárnyát biztosíthatta volna. A második lehetőség elfogadása esetén viszont az egymástól viszonylag nagy távolságra koncentrikusan előnyomuló hadosztályok együttműködése nehezen volt biztosítható, s az ellenség könnyen egyenként is megverhette őket. Nem beszélve arról, hogy a feldunai hadtest csatlakozása így lényegében a szerencsétől függött volna. Kossuth — mint ez a Klapkának írott levélből kiderül — az első lehetőséget tartotta jobbnak. Ezért is volt olyan bosszús a tokaji híd felégetése miatt. Január 30-án Szemere is megkapta érte a magáét. A főkormánybiztos ugyanis január 28-i levelében azt tanácsolta Kossuthnak, hogy Görgeit hívják vissza (azaz váltsák le)
