Századok – 1997
Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063
1064 KOVÁTS ISTVÁN Szeptember 26-án elfogadták István főherceg lemondását a nádori tisztségről és felszólították, hogy hagyja el Bécset. Ezzel megkezdődött száműzetése. István száműzetése Schaumburg an der Lahn-ba István főherceg Bécset elhagyva féltestvére, Erzsébet főhercegnőnek — Estei Ferdinánd főherceg feleségének — birtokára utazott, a morvaországi Evanovitzba. Amikor az udvar az október 6-i újabb bécsi forradalom következtében Olmützbe menekült, a közelben tartózkodó főherceget október 11-én császári paranccsal anyai birtokára, a nassaui Schaumburgba száműzték. Az indokolás az volt, hogy annak az országnak a közelében tartózkodva, amelynek korábban az élén állott, „egy pártnak... alkalmat adna, hogy ezt a tényt saját céljaira kihasználja". István azonnal elutazott, s október 16-án az úticéljához közeli Frankfurtba érkezett kamarása, Zichy Béla kíséretében.1 Itt találkozott nagybátyjával, János főherceggel, akit júliusban a frankfurti német alkotmányozó parlament a létrehozni remélt egységes Németország ideiglenes államfőjének választott. A volt nádor október 21-én érkezett meg schaumburgi birtokára.2 Schaumburg, a „mesekastély a Lahn (folyó) mellett" a Lahn melletti városka, Balduinstein felett áll, Diez várostól nem messze, egy romantikus, szinte vadregényes tájon.3 A magas hegygerincen épült négysaroktornyos kastélyt, a középkori várat, különösen az újgótikus tornyaival és ormaival már messziről lehet látni. A kastély fénykorát főleg a Nassau-Dillensburg és Anhalt-, Bernburg-, Schaumburg szuverén hercegei alatt a 17. és 18. században élte, ezek a családok majdnem Európa összes dinasztiáival rokonságban álltak.4 István 1850 és 1855 között felújította a kastélyt, de a régi épületrészeket meghagyta és új fénnyel az európai főnemesség találkozóhelyévé tette. Amikor a főherceg a kastélyba beköltözött, alig volt lakható állapotban, és nem is volt lakott. István anyai nagyanyja és Schaumburg utolsó nagyhercegnője, Amelie von Anhalt-Bernburg-Schaumburg, született Nassau-Weilburg-i hercegnő már régen (férje 1841-ben bekövetkezett halála óta), nem lakott a kastélyban, hanem egy közelben lévő falusi kúrián, amely udvarmesteréé, báró Friedrich von Steiné volt, akivel a megözvegyült hercegnő a család ellenzése ellenére, csendben második házasságra lépett.5 Az óriási, évek óta elhanyagolt kastély csak a legszükségesebb módon volt karbantartva. A berendezése is elhanyagolt állapotban volt, a parkot és kerteket ellepte a gyom. A főhercegnek nem maradt ideje a múlton és szomorú sorsán keseregni, hanem rögtön hozzá kellett fognia a kastély restaurálásához.6 Részletes restaurálási és bővítési tervet dolgozott ki. Az örökölt kastélyt szükséges melléképületekkel egészítette ki. Az új kastély részeinek építési stílusa a régi nemesi családok rezidenciájára emlékeztet, amilyet Angliában lát az ember. A restaurálási munkálatok évtizedeket vettek igénybe, úgyhogy a főherceg el is hunyt, mielőtt tervei teljesen realizálódhattak volna.7 Az utakat is teljesen rendbe hozta, főleg Balduinstein falucska vasútállomásához, amelyet szintén kibővítve kiépített.8 Ezen az állomáson, ahol a főherceg főúri vendégeit várta, építtetett egy cirádás fogadótermet. Különös gondot fordított a kastélybeli istállókra, ahol a magyarországi mé-
