Századok – 1997

Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063

ISTVÁN NÁDOR SZÁMŰZETÉSE ÉS HALÁLA 1065 nesekből származó hátas- és kocsilovakat tartották.9

Schaumburg kedvező helyzete és Frankfurthoz való közelsége tették lehetővé, hogy a frankfurti nemzetgyűlés birodalmi kormányzója, János főherceg unokaöccsével, István főherceggel szinten állandó kapcsolatot tarthattak fenn. Rajta keresztül ismerkedhetett meg nevezetes politikusokkal, mint a nemzetgyűlés elnökével Heinrich von Gagern báróval vagy az osztrák képviselő, később birodalmi miniszterrel, Anton von Schmerling lovaggal.10

János főherceg, aki az udvar ügyeiről jobban tájékozva volt, igyekezett Istvánt meggyőzni, hogy a volt nádor Magyarországra aligha mehet egyszer vissza. Kárpótlásul Istvánt legalább Németországban igyekezett politikai vezető szerephez segíteni.1

1

István schaumburgi tartózkodása kezdetén bemutatkozó látogatást tett Adolf von Nassau nagyhercegnél — aki egyébként unokafivére volt — mint jövendő schaumburgi alattvaló.12 Az száműzetésben élő ex-nádor Schaumburgban és egész Németország területén a frankfurti osztrák konzulátus megfigyelése alatt állt. Ennek ellenére kiterjedt levelezést folytatott Németországban és Ausztriában élő rokonságával, magyar konzervatív politikusokkal, főleg saját bizalmi emberével, a volt nádori hivatal Budán maradt igazgatójával, Stoffer Józseffel.13

Sajnos csak kevés levél maradt fenn ebből a levelezésből, a fennmaradtak azonban bepillantást engednek a főhercegnek magyarországi ügyeibe. A főherceg száműzetése kezdetén Magyarországról küldetett magának újságokat Schaumburgba és ha ezek a „csomagok" elmaradtak, vagy késtek, gyakran reklamált miattuk. Az újságokból és Stoffer elővigyázatosan fogalmazott leveleiből értesült, hogy Magyarországon a sajtó vele és menekülésével, ún. „lemondásával" behatóan foglalkozott. így értesült, hogy a magyar országgyűlés október 10-én határozatot hozott, amely kimondta, elmarasztalta a volt nádort, hogy a hadsereg vezényletét, amelyet mint az ország főkapitánya vállalt el, otthagyta és Budára jött, majd az országot „a veszély idején elhagyta" és Bécsbe ment, s onnan küldte meg lemondását. Visszaélve a nemzet bizalmával és megszegve ígéretét, István főherceg — mondja a határozat — „maga és az elhagyott ország között ledönthetetlen választófalat emelt és minden közös viszonyt megszüntetett".14 Mivel Ausztriában is tudták, hogy a főherceg különösen Ferenc Józsefnél kegyvesztett lett, a sajtó keveset foglalkozott személyével. Még a történészek is, úgyszólván, „megfeledkeztek" róla. Nem illett a magas császári családot Istvánra emlékeztetni. Csak a német újságokban, azoknak is főleg a társadalmi rovatában jelentek meg a főhercegről cikkek, főleg vadászatairól, de tudományos munkásságáról is. Anderstől szerzett értesülésünk szerint a főherceg személyesen válaszolt minden levélre, kivételt képeztek a politikai tartalmúak, azokra nem írt semmi választ. így nem kapott az ugyancsak száműzetésben élő volt magyar miniszterelnök, Szemere Bertalan sem választ levelére, amelyben a főherceg közbenjárását kérte, hogy a főherceg a császárnál interveniáljon a „magyarokon történő könynyítéséért". Szemere azt írta többek között: „Egy nép lemondhat vagy a szabadságáról, vagy a nemzetiségéről — mindkettőről azonban sohasem!"1

5

De kapott Anders altábornagy, a főherceg udvarmestere is hasonló leveleket — mire a főherceg tudtával, vagy tudta nélkül — elutasítóan válaszolt. Politikai tartalommal