Századok – 1997

Közlemények - Kováts István: István nádor száműzetése és halála V/1063

KÖZLEMÉNYEK Kouáts István ISTVÁN NÁDOR SZÁMŰZETÉSE ÉS HALÁLA* Az utolsó rendi országgyűlés 1847 novemberében nádorrá választotta István főherceget, a hosszú ideig nádorként kormányzó József főherceg fiát. István 1848. március 17-én döntő szerepet játszott az elkövetkező eseményekben azzal, hogy az udvari tanácsadókat megkerülve Ferdinánd királytól kapott közvetlen felhatalmazással Batthyány Lajost bízta meg kormányalakítással. Komoly szerepe volt április elején abban is, hogy az udvar belenyugodott Kossuth Lajos pénzügyminiszteri kinevezésébe. A fiatal nádor 1848 májusától egyre inkább helytelenítette a megalakult kormány önállósulási kísérleteit. így május 16-án nem volt hajlandó aláírni a honvédtoborzást meghirdető felhívást. Bár az uralkodó ezekben a napokban Bécsből Innsbruckba menekült, ez nem növelte a nádornak, mint királyi helytartónak a szerepét. Egyetlen számottevő feladata az első népképviseleti országgyűlés megnyitása volt 1848 július elején. Ezt is azért bízták rá, mert az udvar nem volt hajlandó Pestre küldeni egy másik főherceget erre az alkalomra. A király távolléte miatt a nádor megkapta az országgyűlés által elfogadott törvények szentesítésének jogát is, de ennek alkalmazására a népképviseleti országgyűlésen nem került sor. Radetzky itáliai győzelmei után az udvar augusztus közepén visszatért Bécsbe, s ekkor a sietve Jelentéstételre" rendelt nádortól megvárták a teljhatalmat. A nádor Budára visszatérve arra ösztönözte a kormányt, hogy rendezze ellentéteit a horvátokkal. A szeptember eleji válságos napokban számítani lehetett a kormány lemondására. Ebben a helyzetben István elképzelhetőnek tartotta, hogy kezébe veszi a hatalmat. Ezt a törekvését Bécsben — a bizalom hiánya miatt — nem támogatták, így amikor a kormány szeptember 11-én lemondott, a legalitás megőrzésére nem látott más lehetőséget, mint űjból megbízni Batthyányi a kormány megalakításával. Annak igazolására, hogy nincsen beavatva az udvar és a bécsi kormány terveibe, szeptember közepén elvállalta az inváziós horvát sereg megállítására szervezett magyar haderő főparancsnokságát. Mivel az uralkodó eltiltotta a harci cselekményekben való részvételtől, Jellasics pedig megtagadta a főherceg által kezdeményezett tárgyalásokon való részvételt, István titokban Bécsbe távozott és lemondott. A Habsburg főherceg és a magyar nádor erkölcsi konfliktusából az előbbi került ki győztesen. * A közlemény a szerző „Erzherzog Stephan Viktor von Austria (1817-1867). Der Palatin von Ungarn. Zwischen zwei Mühlsteinen: Dynastie und Ungarn." е., a Historische Studien Innsbruck, Bd. 12. (1994) számára készült nagyobb tanulmányának bevezetéssel ellátott három utolsó fejezete.