Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

1214 MOLNÁR ANDRÁS Az adófizetést megtagadó zalai utasítás persze semmilyen hatással sem volt az országgyűlés munkájára, mert az alsótáblán helyet foglaló követek között mind a kerületi, mind az országos ülésben kisebbségben maradt a zalai követre kényszerített utasítás, amint erről később Kerkapoly István is tájékoztatta a megye soron következő közgyűlését. Ezen, a november 4-én kezdődő közgyűlésen nem vettek részt konzervatív kortesek, így a jelenlévő intelligencia közakarattal megváltoztatta a szeptember 26-i végzést, és határozatban rögzítették, hogy visszatérnek az 1843. augusztus 31-én elfogadott elvekhez, amelyek szerint „mind a beligazgatási költségeknek, mind a nemzeti pénztár alapítására szükséges terheknek viselésében a nem nemesekkel a nemesi rendet is birtokarány szerint közösen, állandóul és rendesen részesíttetni kívánják". Deák, aki már az előző közgyűlésen igyekezett meggyőzni az ellentábor szavazóit, most is meghatározó szerepet játszott a liberális határozat visszaállításában. О fogalmazta meg — mind nyilvános beszédében, mind barátaihoz ekkortájt írott leveleiben — a zalai liberálisok által követendő új taktika lényegét: „tegyen bár az ellenfél korteserővel bármit a haladás elvei ellen, mi azt a legközelebbi gyűlésen, melyre ők korteseket nem hoznak, meg fogjuk változtatni!"5 Deák kezdeményezése nyomán 1844 novemberében újjászerveződött a zalai liberálisok vezérkara. December 2-án fényes, mintegy kétszáz személyes vacsorát adott, majd rögtönzött bált rendezett Zalaegerszegen a liberális tábor. Ekkor békültek ki Csányék Deákkal, és ekkor történt az is, amire Deák Csapody Pálhoz intézett (december 4-i) levele utal: „Lacinak [tudniillik Csány Lászlónak] kívánságára és igen sok másokéra is aláírtunk egy kis programot". Az aláírások — írta Deák — „számosak, sőt többen azok közül, kik eddig vagy ingadozók, vagy kétszínűek voltak, hozzánk állottak, s a programot aláírták, és még nyilvános elleneink közül is némelyek". Az 1844. december 2-án született, és a „megye haladásának eszközlésére készített" program aláírói kijelentették, hogy minden hatalmukban álló törvényes és becsületes eszközzel pártolni fogják és elősegítik a békés átalakulást, amelynek célja a polgári alkotmány kifejtése és szélesebb, biztosabb alapra állítása. Meggyőződéssel hiszik és vallják, hogy a teendők között jelenleg legfontosabb „az állandó és közös teherviselés", mind a beligazgatási költségekre (háziadóra), mind pedig az ország egészének felvirágzását elsősegítő egyéb fizetésekre nézve. Kezüket és becsületszavukat adják tehát egymásnak, hogy a törvénynek és becsületnek, igazságnak és méltányosságnak korlátai között mindent megtesznek e megyében, ami hasonló meggyőződést fog ébreszteni polgártársaik körében, és arra fogja őket bírni, hogy „a törvényhozás rendes útján", egyesült erővel igyekezzenek megvalósítani mind a közteherviselést, mind pedig a haza felvirágzását elősegítő más intézkedéseket. Erre az elvi nyilatkozatra hivatkozott Széchenyi, amikor Bezerédjt bírálva kijelentette, hogy „frigyesüljünk minden de facto tett helyett inkább, mint — ha jól vagyok értesítve — a zalai programm is tartja, azon célnak elérésére, hogy törvény szorítsa, s pedig mindenekelőtt a fizetni szeretőt a fizetni nem szeretővel egy phalanxba, és azután ilyessel eszközöljük a hon előmenetelét, és nem egyes pistoly-elposszantásokkal".6 Széchenyi azonban (talán szándékosan is) félreértelmezte a zalai programot, mert az valójában nem volt Bezerédj tettének alterna-