Századok – 1996
Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211
ZALA MEGYE ÖNKÉNTES ADÓZÓI (1845-1848) 1215 tívája. Nem csak azért nem volt alternatívája, mert korábban született mint Bezerédj felajánlása, hanem azért sem, mert a zalai liberálisok kimondták azt is, miszerint minden tőlük telhetőt el fognak követni — bizonyos korlátok között — megyéjükben a közteherviselés népszerűsítése érdekében. A zalai ellenzék kereste az ehhez vezető utakat — az útkeresést tükrözi programjuk is —, és Tolna, Pest, valamint más megyék példája, továbbá a kérdés körül kibontakozott hírlapi vita nyomán végül maga is az önkéntes adózásban vélte felfedezni a célravezető eszközt. Lelkes felajánlás - hanyag adófizetés 1845 első negyedévi közgyűlése március 3-án kezdődött Zalában. A liberálisok kivárhattak kissé, hogy lássák, nincsenek-e konzervatív kortesek, mert a legfontosabb előterjesztésüket nem az első, hanem a második napon, március 4-ének reggelén tették. A háziadó fizetését önként vállaló zalai nemesek nyilatkozata kijelentette, hogy addig is, míg a nemesi rend adómentességét az igazság és közérdek kívánataihoz képest végképp megszünteti a törvényhozás, tettleges részt kívánnak venni a közteher viselésében, ezért kötelezik magukat, hogy amíg élnek és Zala megyében laknak vagy birtokolnak, a megye beligazgatási költségeinek birtokarányosan rájuk eső részét (vagyis annyit, amennyi a beligazgatási költségekből rájuk esne, ha mindenki birtokarányosan részt venne ezen teherviselésben) évenként a megyei házipénztárba mint rendes adót be fogják fizetni. Magától értetődvén, hogy ha majd a törvény állandó és rendes adó fizetésére kötelezi a társadalom minden osztályát, akkor rájuk nézve is e kötelezés helyett a törvény rendelete fog szabályul szolgálni. (A nyilatkozat megfogalmazása, az adózás indoklása rokonítható Bezerédjével, bár Bezerédj nem csupán a házi, de a hadiadó fizetését, sőt a közmunkák terhének pénzbeli megváltását is vállalta.) A március 2-án készült nyilatkozat — amelynek értelmi szerzője talán Csány László lehetett — beadására közakarattal Deák Ferencet választották. A császári titkosrendőrség értesülései szerint Deák állítólag kezdetben még ellenezte az önkéntes adózást (elítélően nyilatkozott a tervről, amely elébe vág az országgyűlésnek), de Csányék meggyőzhették, mert a nyilatkozatot mégis ő írta alá elsőként, és a nyilvánosság előtt már maradéktalanul azonosította magát az üggyel. Az önkéntes adózásról szóló nyilatkozatot — amelyhez Deák nyomán mintegy kétszázan csatlakoztak a közgyűlés kezdetéig — Deák a következőkkel indokolta. Már évek óta, különösen pedig a legutóbbi időben számosan voltak Zalában, akik komoly megfontolás után hangot adtak meggyőződésüknek, hogy igazságos lenne és a haza érdekét szolgálná, ha a nemesség az adózó néppel együtt, birtokarányosan viselné a megyei beligazgatás költségeit. Ennek igazságossága és hasznossága annyira világos, hogy nem csupán saját véleményükként kívánták ezt kimondani, hanem polgártársaikat is igyekeztek rábírni arra, miszerint velük kezet fogva adják utasításba: törvény mondja ki a nemesi rendnek e kötelességét. Meg voltak győződve, hogy a nemesi adómentesség megszüntetése az ország közszükségei között az első helyen áll, és ilyen értelemben foglalt állást a megye országgyűlési követutasítása is. Azonban az országgyűlés többsége nem támogatta
