Századok – 1996

Kisebb cikkek - Terplán Zoltán: Az etelközi fejedelemválasztás és vérszerződés kérdéseiről IV/969

970 KISEBB CIKKEK nyen megválaszolható kérdést, hogy a fejedelemválasztás és a vérszerződés megkötése egy politikai eseménynek a két öszszetartozó mozzanata, vagy pedig két, egymástól időben és értelmében is eltérő döntés. Első ránézésre könnyű feleletet adni, de ha részletesebben körbejáljuk a kérdéskört, rájövünk, hogy nem érdemes ez esetben sem felszínes és gyors választ adni Azt, hogy a két esemény összetartozik és egyidőben történt, azt a Névtelen jegyző — Anonymus — művéből tudjuk. Érdemes munkájának azokat a részeit elemezni, melyek Almos vezér fejedelemmé választásával és a hét vezér vérszerződésével foglalkozik. Másfelől fontos az egyetlen, külföldi forrást is idézni, amely a magyar törzsek fejedelmének a személyével, megválasztásának a körülményeivel foglalkozik. Ez Konstantinos Porphyrogenitos bizánci császár „De administrando imperio" című munkája, amely a 10. század közepén íródott.2

A két történeti mű összevetése, elemzése talán közelebb visz minket ahhoz, hogy minél pontosabb választ kapjunk a feltett kérdésre. (Két dologra nem szeretnék tanulmányomban kitérni: Levedi „első vajda"-ságának kérdésére, és a „kettős fejedelemség'' intézményére, amelyet csak az arab és perzsa források tartottak fenn).3 Először tekintsük át azt a kérdéskört, hogy vajon kit, mikor és főképpen miért választottak meg a magyar vezérek nagyfejedelmükké. Ugyanis az ezekre a kérdésekre adható válaszok sokat segítenek az elején feltett kérdés megválaszolásában. A fejedelem választása politikai igény, egyúttal lehetőség is volt, és összefügg annak eldöntésével, hogy a vérszerződés formailag ehhez kapcsolódott, vagy pedig egy ettől eltérő értelmű politikai szövetkezés volt. Kezdjük a magyar törzsszövetség fejedelmének a megválasztásához időben közelebb eső forrással. Konstantinos császár 950 körül keletkezett „De admiras trando imperio"-nak elnevezett művében ezt úja a magyar törzsszövetség első fejedelmének a személyéről: „... megtetszett annak a [kazár] kagánnak ez a beszéd [az, amit Levedi mondott neki Almosról és Árpádról], és embereit vele adván, a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedigjobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Almos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme."4 Konstantinos császár egyértelműen úja azt, hogy a besenyőktől elszenvedett vereséget követően a magyar törzsek nemzetségek vezetői a kazár kagán embereivel való tanácskozás után úgy döntöttek, hogy Almos vezér fia, Árpád legyen a nagyfejedelem, ebben a tisztségben az első.5 Azonban a forrás azt nem említi, hogy ez melyik évben történt, vagy pedig azt, hogy hány évesek lehettek abban az időben a fontosabb személyek. Egyedül csak Levediről jegyzi meg azt, hogy kazár feleségétől nem született gyermeke. Ebben talán az rejlik, hogy Levedinek és a feleségének az életkoruk miatt már valószínűleg nem is lehetett gyermekük, tehát a fejedelemválasztás idején Levedi idős ember lehetett. Almosról és Árpádról még ennyit sem tudunk meg, Konstantinos rájuk vonatkozó jelzői nem az életkorra utalnak, hanem inkább politikai jelentőségűek. Amilyen egyértelműen jelentette ki Konstantinos császár, hogy Árpád lett a magyarok fejedelme, olyan egyértelműen