Századok – 1996
Kisebb cikkek - Terplán Zoltán: Az etelközi fejedelemválasztás és vérszerződés kérdéseiről IV/969
KISEBB CIKKEK 973 melyet talán Kristó Gyula fogalmazott meg a legpontosabban, ez azt jelenti, hogy az első magyar fejedelem vállalta a kazár függést, s Almosnak a későbbiekben „kazár mintára ki kellett alakítania a kettős fejedelemséget".22 Az első állítással szemben az lehet fontos érv, hogy ha ez a pajzsraemelés Bizáncból átvett szokás lett volna a kazároknál, azt nagyon valószínű, hogy Konstantinos császár nem hallgatta volna el. Nem azt írta volna, hogy ez kazár szokás, hanem — legalább célzott volna rá —, hogy a kazárok ezt csak átvették a bizánciaktól. A második elmélettel szemben is Konstantinos császárra utalnék. Ha a magyar törzsek felett a kazár függőség továbbra is megmaradt volna akármilyen mértékben is, Konstantinos nyilván erről is tett volna említést a művében. A pajzsraemelés szokásában egyszerűen csak arról lehetett szó, amit már Vámbéiy Armin a század elején megfogalmazott: a türk népeknél — nemcsak a kazároknál — a fejedelmet pajzsra vagy nemezdarabra emelték annak jeléül, hogy a törzsek vezetői őt választották meg arra, hogy egységesen fogja össze és irányítsa az addig külön szerveződő törzseket.23 Ez lehetett ennek a jelentése a magyarok esetében is. Az eddigi esetleges, alkalmi szövetségeket, amelyeket a különböző törzsek egymással kötöttek — akár katonai, akár politikai céljaik elérése miatt — felváltotta egy újfajta, sokkal szorosabb szövetség, a törzsek szövetsége, vagy Kristó Gyula véleménye szerint, a nomádállam2 4 Almos személyének a megválasztása azt tükrözi, hogy megvolt a politikai igény arra, hogy egymással szövetségre lépjenek, de ebbe az irányba vitték a magyar törzsek vezetőit a kedvezőtlen katonai, politikai fejlemények, illetve az etelközi szállásterület védelmének az igénye.2 5 A magyar törzsek politikai történetében ez a fejedelemválasztás döntő fontosságú, hiszen itt már a törzsek szövetségéről beszélhetünk. Konstantinos is ezért ír erről művében részletesen, illetve ezért teszi azt hozzá, hogy Árpád előtt a magyaroknak nem volt fejedelme, és azóta is az ő nemzetségéből kerülnek ki a fejedelmek. (Igaz ugyan, hogy Konstantinos császár Árpádot nevezi meg mint a magyarok első fejedelmét és nem Almost, de ez ebben az esetben nem túlságosan fontos.) Érdekes módon ez az egyetlen külföldi forrás, amely megnevezi a magyarok első fejedelmét, ír megválasztásának módjáról, hiszen a korabeli arab és perzsa művek csak a kettős fejedelemség intézményéről szólnak, a tisztségek neveit adják csak meg konkrét történelmi személy említése nélkül, a Bizánctól nyugatra író krónikások pedig nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A magyarok első fejedelmének a személyéről, megválasztásának körülményeiről Konstantinos császár forrásán kívül csak a középkori magyar gestákban, krónikákban olvashatunk. A legrészletesebben talán a már többször idézett Névtelen jegyző ír „Gesta Hungarorum" című művében, csakhogy nála másképpen történnek a fejedelemválasztás eseményei Anonymus nem ismer magyar törzseket, nem ad meg törzsneveket, egyszerűen csak hét magyar vezérről ír, akik maguk közül választottak fejedelmet, Almost. Nem említi azt sem, hogy pajzsra emelték volna Almos vezért. Említ viszont egy nagyon fontos mozzanatot: a vérszerződés megkötését.2 6 Anonymus művében a vérszerződés leírása közvetlenül azután szerepel, hogy Almos fejedelemmé választását leírta, az utána következő fejezet pedig a Kárpát-medence irányába tartó magyar törzsszövetség vonulásának a történetét kezdi mesélni. Anonymus tehát fontos he-
