Századok – 1996
Kisebb cikkek - Terplán Zoltán: Az etelközi fejedelemválasztás és vérszerződés kérdéseiről IV/969
974 KISEBB CIKKEK lyen szerepelteti munkájában a vérszerződést, a magyarság meghatározó politikai eseményei között. Közvetlenül a fejedelemválasztáshoz kapcsolja, azzal egyidőben megtörtént eseményként ír róla, majd ezt követően a magyar törzsek elindulnak, hogy elfoglalják új hazájukat. Anonymus művében a vérszerződésnek két fontos mozzanata: a vezérek szövetségkötése és az ezt megerősítő öt pontbál álló eskü: „Majd a fent említett férfiak (a vezérek) mindegyike Almos vezérért — pogány szokás szerint — saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét szentesítette."27 A Névtelen jegyző ezt „pogány szokásának tartja, szerinte a fejedelem megválasztását ezzel erősítették meg, illetve a szóban elhangzott konkrét nyilatkozattal.2 8 Első ránézésre teljesen elfogadhatónak tűnik Anonymus állítása a vérszerződésről, politikai jelentőségéről. Ezt az is alátámasztja, hogy művének egyéb részleteiből kiderül, tisztában van a „pogány szokás"-okkal, azokkal a szokásokkal, melyek a Szent István királysága előtti időkben voltak ismertek a magyar törzsek között.2 9 Azonban Vámbéry Armin már előbb említett művében ír arról, hogy „Mindazelőtt bármely szerződés a régi nomádoknál vérszerződés volt", majd hozzáteszi: „További ily szerződést, amely természetesen csak élőszóból állhatott, két különböző rész között, nem pedig ugyanazon egy népnél lehetett kötni, és ilyenféle szerződést, azaz szóbeli megállapodást csupán magyarok és kabarok vagy magyarok és panonniai avarok maradványai közt lehetne feltételezni."30 Vámbéry Árminnak ezzel a kijelentésével egyetért kortársa, Illés József is: , Az összes ismert esetek közt (a vérszerződésre, mint szokásra utal itt ülés József) azonban egyet sem tudunk olyat felfedezni, mely fejedelem szabad választására vagy alkotmányos feltételek megállapítására vonatkoznék. Vannak fegyverbaráti szövetkezések, békekötések, államcsíny vagy kormányváltozás előidézésére szolgáló összeesküvések, amelyeket különböző módon saját vérükkel erősítettek meg a szerződő felek; olyan vérszerződés azonban, a minőről Anonymus beszél, még egy sem ismeretes."3 1 A század elejének két nagynevű történésze mellett László Gyula is hasonló gondolatot fogalmaz meg egyik tanulmányában: , Annak ugyanis, hogy egyazon nép nemzetségei egymás közt kössenek vérszerződést, semmi értelme nincsen. ' '32 A vérszerződés célja az volt, hogy az eképpen szerződő felek egymás rokonai legyenek ezután: "A rokoni szövetség megkötése, vérrokonok közt a vérbosszú és általában a harc tilos lévén, a törzsközi összeütközések és belső harcok megakadályozására szolgált."3 3 A cél tehát elsősorban a vérrokonság megkötése volt, amit egymással rokonságban nem álló népek, törzsek kötöttek — és amint Illés József felsorolásából kitűnik—, általában nagy horderejű politikai, katonai szövetségek eldöntésekor került erre sor. (Csak zárójelben jegyzem meg: a vérszerződés, mint politikai egyezmény és szövetségkötés az 1945 előtti magyar történészeket jobban foglalkoztatta, mint a legutóbbi néhány évtized tudósait.)3 4 Visszatérve az előző gondolathoz: a 9. század végén a Kárpát-medencében honfoglaló magyarság egységesnek tűnik, a régészeti anyagok is ezt bizonyítják, illetve Konstantinos császár is arról ír, hogy a magyarok csak a kabarok csatlakozásával váltak kétnyelvűekké.3 5 A magyar törzseknek nem volt szükségük arra, hogy egymással vérszerződést kössenek, ugyanis már rokonok voltak. Úgy tűnik, hogy a Névtelen jegyző nem ismerte a vérszerződés eredeti, türk értelmét. (A fontosságával tisztában lehetett, hiszen részié-
