Századok – 1996
Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207
ÚJ MITTEL-EUROPA TERV (1917-1918) 213 veszélyeket is tartalmaznak a jövőre nézve, és azzal érveltek, hogy az egész kérdést lengyel szemszögből is vizsgálni kell, az viszont nekik sem jutott az eszükbe, hogy maguk a lengyelek esetleg sem a német, sem az osztrák „megoldásért" nem lelkesednek. Végül a lengyel kérdésről folytatott heves és mindkét részről egyoldalú vitát Kühlmann azzal zárta le, hogy megkérte az osztrákokat a német térképek tanulmányozására, és arra, hogy majd nyilatkozzanak arról a területi megoldásról, amit szerintük a lengyelek még el tudnának viselni. Ezután rátértek a gazdasági kérdések megbeszélésére, amit sokkal hamarabb lezártak, ám az sem volt barátságosabb, mint a megelőző témakör vitája, és ezúttal is a lengyel kérdés került a központba. Czernin a német követeléseket egyszerűen „lehetetlenségként" értelmezte, mire Ludendoríf tudtára adta, hogy „német szempontból elsősorban nem a lengyelekre, hanem a német népre kell gondolni", majd más német képviselők felsorolták, hogy mi mindenre van szüksége a német népnek a széntől kezdve a krumpliig. A „közös formula" Breszt-Litovszk árnyékában Közismert, hogy 1917 második felében és 1918 elején a kettős monarchia belső állapotai már nagyon leromlottak. Ugyanakkor azonban a frontokon minden adva volt ahhoz, hogy a háborút a maga részéről tisztesen befejezhesse, ha ezt az ellenfelek lehetővé teszik. Szovjet Oroszországgal létrejött a fegyverszünet (december 15-én), és elkezdődtek a béketárgyalások. A román hadsereg letette a fegyvert, a fegyverszünetet aláírták, és itt is folyamatban voltak a béketárgyalások, amelyeket az osztrák delegáció úgy igyekezett irányítani, hogy mielőbb aláírható legyen a szerződés. Szerbiát már régen „megbüntették", a Balkánon nem volt számottevő ellenséges haderő, és az olasz fronton a caporettói nagy győzelem (1917 október) óta gyakorlatilag semmi nevezetes harci cselekményre nem került sor. Jóllehet Görögország 1917 júniusában belépett a háborúba az antant oldalán, ennek egyelőre csupán abban állt a jelentősége, hogy területén az antant bázist létesíthetett egy új balkáni támadás előkészítésére. Ausztria-Magyarország tehát ebben az időpontban minden szempontból elsőrendűen érdekelt volt abban, hogy békét kössön, és ezt minél előbb megtegye. Mint tudjuk, erre irányuló tapogatózásait még 1917 elején elkezdte, majd 1918 elején felújította. Mielőtt az utóbbi kísérlet idején a botrány kirobbant volna, német-osztrák viszonylatban nagy feszültség keletkezett az ukrán és bolsevik, valamint a román kormánnyal folytatott béketárgyalások miatt. Az osztrák politikusok ugyanis semmi áron sem akarták elmulasztani a béke esélyét az általuk túlzottnak tartott német követelések miatt, és ezért gyakran nem követték a német tárgyalási taktikát, és nem támogatták a Litvániára és Kurlandra előterjesztett német igényt. Az új nagy vita csúcspontján Károly „csúcstalálkozót" ajánlott fel, kijelentve, hogy szeretné Vilmos császárral „nyíltan és világosan" megbeszélni az összes felmerült kérdést.1 0 Mielőtt erre sor került volna, Hertling, az új kancellár összehívott egy német-osztrák tanácskozást, a breszti tárgyalások taktikájának megvitatására.1 1 Itt sikerült megegyezni abban, hogy a békeszerző-
