Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉIIÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 933 CH, THS betűk ill. betűcsoportok egyértelművé teszik, hogy ebben az esetben a {cs} hangjelölésére szolgált. Az egyes időszakokban a {c} és a {cs} jelölésére az alábbi jeleket használták;59 Időszak A ,,C" hang jelölésére A ,,Cs" hangjelölésére Időszak az alábbi jeleket használták 1055-1109 С С 1111-1131 С, Z, ritkán CZ, ZC С, SC, CH, z, s 1131-1141 С С, S, CH, ritán: SC, Z, SH, SCH 1146-1172 С, ritkán: DZ, TZ, ZT C, S, Z, ritkán: CH, CZ, ZH, THS A névalakokban sokszor előforduló s betű kizáija, hogy a névben a {c} vagy a {k} hang lett volna. Végül az A betű a nevet lezáró szóvégi {a} hangot jelöli. Az, hogy az {a} hang a név korai alakjában is ejtve volt, arra abból következtethetünk, hogy az 1055 és 1109 közötti oklevelekben előforduló két szóvégi {cs} hang jelölésére szolgáló с betű után i illetve u betű jelöli a szóvégi, elmosódott jellegtelen magánhangzót, ilyen funkcióban az a betű nem fordul elő. A név hangalakja tehát а I. Géza uralkodása alatt {gyeücsa} volt, amely a 12. század közepére {gyejcsa} alakba ment át. Ezzel kapcsolatban még az a kérdés vár megválaszolásra, hogy ha I. Géza pénzein a magyarországi helyesírást tükröző GEVCA névalakot használták, akkor VII. Gergely pápa által neki írott levelekben miért említik GEUSA néven. А V használatát az U helyett már megindokoltam. De miért használták az S-t а С helyett? A magyarázat szerintem a következő: A magyarországi latinban a {c} és {cs} hang jelölésére kezdetben egyaránt а с jelet alkalmazták. A {cs} hang az ókori latin nyelvből hiányzott, a középkori Itáliában pedig nyelvjárástól és az utána következő magánhangzótól függően ejtettek а с betűt {c}-nek, {cs}-nek vagy {k}-nak. Pontosabban {cs}-nek csak magas magánhangzók előtt ejtették a с -t, mély magánhangzók előtt {k}-nak hangzott. Az itáliai latinban az s betű szintén nyelvjárástól függően hangozhatott {sz}-nek vagy {s}-nek. Lehet, hogy I. Géza oklevelének írója azért választotta az s jelet а с helyett a pápához írt — fenn nem maradt — levelében, amelynek helyesírását azután a pápai levél követte, mert annak {s} ejtését közelebb érezte a {cs} hanghoz. Ugyanis а с betű használatával a {gyeücsa} hangalak helyett {geuka}-t olvashattak volna, amely az eredetitől jóval távolibb, mint a {geusa} hangalak. (T-28) 3.2.8. A Goviso alak magyarázata. Két helyen fordul elő a forrásokban: Az egyik II. Gézának valószínűleg 1161-ben Eberhard salzburgi érsekhez írt levelének a másolatában, amely a 3.2.5. pontbeli táblázatban szerepel.60 Tartalmát Szentpétery a következőképp ismerteti: „П. Géza király az elődeik között fennállott jóviszonyra való hivatkozással (Eberhard) salzburgi érseknek barátságát ajánlja, a császár ellenében védelmet ígér neki s felszólítja őt, hogy pettaui Frigyest [E de Pettowe] az ország háborgatása miatt fedje meg." Ezt a levelet korábban Fejér közölte,61 aki szövegközlésében forrásként Hansiz: Germ. Sacr. П. kötetének
