Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
932 HOLLER LÁSZLÓ 3.2.6. A Géza név a 12-15. századi külföldi latin nyelvű történeti forrásokban. I. és II. Géza magyar királyok neve a külföldi latin nyelvű forrásokban nagy változatosságban fordul elő, ezek kialakulásának magyarázata nagyon érdekes nyelvészeti problémakör. Mindebből a jelen tanulmány számára csak két kis szegmentumra van szükségünk. Egyrészt megvizsgálom I. és II. Géza nevének cseh nyelvterületen fennmaradt alakjait, amelyek fontos segítséget nyújtanak a név 11. századi kiejtésének rekonstruálásához. A másik, hogy a forrásokban fellelhető GOVISO alakkal kapcsolatban, amely megfeleltethető a {gyovicsa} hangalaknak, tisztázni kell, hogy ez egy ténylegesen létező névalak átírásából származik-e vagy sem. Az I. Gézára vonatkozó adatokat О jellel, II. Gézára vonatkozó adatokat • jellel jelöltem. A névalak után a forrás keletkezési idejére vonatkozó információ Gombos alapján, majd a Gombos gyűjteménybeli sorszám és oldalszám szerepel, s végül a forrás megnevezése rövidítve. A névalakok alanyesetét tüntettem fel. A cseh források névváltozatai a következők: О DEUCA 12. század 3914 о DEUCA 1174 után 4907 • DEUCA 1174 után 4907 о DEUTHA 1380 után 4298 • DEUTHA 1380 után 4298 1672 Necrologium Gradicensis 2292 Vincentius Pragensis: Annales 2292 Vincentius Pragensis: Annales 1994 Pribico: Cronica Boemorum 1994 Pribico: Cronica Boemorum 3.2.7. A Géza név 11-12. századi hangalakjának a rekonstruálása. A név 11. század végi alakját I. Géza pénzén szereplő, leghitelesebb magyarországi adat alapján a következő négy részre bonthatjuk: G — EU — С — A, amely а II. Géza alatti források figyelembevételével a 12. században a tipikusnak mondható G — EY — S — A alakba ment át. A nyelvészeti ismeretek alapján5 7 a hangalak az alábbi módon rekonstruálható. A G betű {g} vagy {gy} hangot jelölhet. A kettő közül a döntéshez elegendő, ha az előző pontban említett cseh adatokra hivatkozunk. Bár a 11. századból nemigen maradtak fenn eredeti csehországi oklevelek, a 12. századi adatok egyértelműen amellett tanúskodnak, hogy a kezdetektől fogva a d -t használták a {gy} hangjelölésére.58 Még a múlt században éppen ez volt Volf György fő érve Asbóth Oszkár elméletével szemben, aki a magyar írási rendszer kialakulását cseh közvetítés segítségével próbálta magyarázni. Ugyanis a legkorábbi írott emlékekben a cseh források a d-t, a magyarok viszont a g-t használták a {gy} hangjelölésére. A névnek a cseh forrásokbeli DEU kezdete azt mutatja, hogy erre a területre még a 11. század végén használt alakjában jutott el a név, és ez az alak maradt meg a későbbi forrásokban is. (T-27) A cseh alakokból egyértelműen következik, hogy a név első hangja a {gy} volt. Az EU betűpár önmagában jelölhetne {eu}, {eü}, {ev} hangpárokat, de az {ej} fejlődésből visszakövetkeztethetően a névben eredetileg az {eü} kettőshangzó volt. A fejlődés során ebből {ej} hangpár fejlődött, amelyet EY vagy El betűpárral jelöltek. A harmadik egység, а С betű jelölhet {c}, {cs}, és {k} hangot. A GEU - hoz csatlakozó C, S, CH és ZH, illetve a GEY-hez és GEI-hez csatlakozó S, SS, Z, C,
