Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 841 2.8. A Kárpát-medence sír- és kincsleletei Hogyan viszonyulnak a fenti áttekintés eredményeihez a Kárpát-medence sír- és kincsleletei? A sírleletek között ritkák azok, amelyekben ugyanazon uralkodó eltérő típusú veretei vagy több kibocsátó érméi láttak napvilágot, s még ezek számát is csökkentenem kellett, hiszen a meghatározhatatlan példányt is tartalmazó, tehát finoman keltezhetetlen síregyütteseket el kellett hagynom. Hogy a maradékról ítélni lehessen, a következő arányokat kell szem előtt tartanunk: anyaggyűjtésem 1667 érméje 1371 sírból származik, ezek közül 126 volt többpénzes (9.19 %). E 126 temetkezésből 38-ban ugyanazon típusból volt több példány (2.77 %), további 32 csontváz érméi közül pedig legalább egy-egy meghatározhatatlan kibocsátójának bizonyult (2.33 %), vagyis csupán 56 értékelhető többpénzes temetkezés maradt; az összes síradatnak mindössze 4.08 %-a (9. táblázat)! Bármennyire csekély is ez az arány, mégsem lehet lemondani véletlenszerűen összeállt alkotóelemeinek áttekintéséről, mert a korabeli pénzújítás hatékonyságának ez az egyik lehetséges becslési módja. Amint azt az egyes uralkodók pénzverését tárgyalva fentebb kifejtettem, az így kiválasztott sírmellékletek tanúsága szerint a beváltást soha nem sikerült következetesen elvégezni. Mivel a többpénzes temetkezésekre a 2 különféle típusú pénz adása volt a jellemző (44+5 esetben), 3 típust pedig mindössze 7 alkalommal mellékeltek, feltételezhető, hogy a falusi hétköznapi pénzforgalomban sem sokkal több típus vett egyszerre részt, hiszen a hozzátartozók abból emelték ki a halottnak mellékelt, egyformán értékesnek ítélt vereteket.142 A kis számú sírlelet összetételénél jóval kevésbé hiteles nagy darabszámú kincsek vizsgálatánál merülhet fel inkább az a gyanú, hogy nem az elrejtésük idejében forgott pénzállomány összetevőit jelzik, hanem tarkaságuk a hosszú, netán nemzedékeken keresztül ívelő gyűjtésük következménye volt (10. táblázat). A kincsleletek ugyanis az érméknek a sírokban megfigyelt hosszú használati idejéhez hasonló, de még inkább megnyúlt forgalmára engednek következtetni, hiszen egyes példányaik akár több évtizeddel későbbi zárópénzű kincsek alkotórészeiként is ránk maradtak. A leletek jelzése szerint I. (Szent) István érméi még I. Géza kori kincsekbe is bekerültek, míg Aba Sámuel és I. András érméi a Salamon, Péteré, Béla duxé, I. Béláé és I. Gézáé az I. (Szent) László, Salamoné és Géza duxé a Kálmán, I. (Szent) Lászlóé а П. István, s esetleg a II. Béla, Kálmáné és II. Istváné pedig a II. Béla uralkodása alatt elásott kincseknek is összetevői maradtak. Ha egy-egy olyan viszonyszámmal jellemezzük a kincsek gyakoriságát, amelyet királyonként az uralkodása idejére keltezhető kincsek számát az uralkodási éveivel elosztva kaphatunk, akkor a 18 uralkodási évére jutó 17 kincsből nyert 0,94-dal I. (Szent) László kora mutatkozik a leggazdagabbnak (11a. táblázat). Ez az időszak azonban más szempontból is kiemelkedőnek látszik. A kárpát-medencei kincsekben 14 és 1 között változott a magyar érmék típusszáma,143 s szemlátomást I. (Szent) László korától szaporodtak meg a gazdag típusválasztékú kincsek, bár a csupán egyetlen típusúakat tartalmazók jelentős része is az ő uralkodási idejéből származtatható (11b. táblázat).144 Az értékelés nehézségére utal, hogy míg a gazdag típusválaszték a pénzújítás elleni, az egytípusú összetétel viszont mellette szóló érvként használatos. Nem segíti a tisztánlátást az sem, hogy a király utódai alatt a kincsek száma
