Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 833 H12 jelzetű dénár I. (Szent) László korába is benyúló forgalmát (10. táblázat). Mindössze tehát egyetlen érmét kibocsátó pénzverésének emléke még egy évszázad múltán is fennmaradt. Igaz, az emlékezés tárgyát, miszerint „...pénzt veretett, nagy érméket színtiszta ezüstből, ...egész életében nem változtatta meg a pénz értékét",8 7 a korábbi elfogadó véleménnyel8 8 szemben, Györffy György a legújabban az apa helyett a fia, I. Géza korához kötötte.89 A leírás azonban egyikük pénzverésére sem illik, mert jelen ismereteink szerint sem I. Béla, sem I. Géza érméit nem különböztette meg a nagyságuk vagy finomságuk elődeik vagy utódaik vereteitől,9 0 s Györffy György is a beszámoló további részletei alapján alkotta meg álláspontját.91 Magam azonban éppen a korabeli gyakorlatra nem jellemző „mutatio moneta" kifejezés használata miatt valószínűbbnek tartom, hogy e szöveg különböző korú információk szövedékeként állt össze, s a személyi vonatkozása egyelőre eldönthetetlen. I. András király tehát nem vezethette be a periodikus pénzújítást, és a H9 típusú denárainak a korabeli veretekénél lényegesen nagyobb mennyiségű és mértékű körülnyírását sem lehet a renovatio monetae primitív formájú kezdeményezésének tekinteni. A H8-H9 egyelőre nem meghatározható időponttól számítható cseréjét nem hajtották végre maradéktalanul. 2.4. Salamon, Géza dux és I. Géza (1063-1077) Az 1053-ban született, s 1063-ban gyermekként trónra lépett Salamon nevében a 6 évvel idősebb felesége irányította a kormányzást, bizonyíthatóan beleértve a pénzügyeket is.92 Nem véletlen tehát, hogy Salamon érméinek a magyar pénzverés korábbi típusaitól elkülönítő sajátosságait — így a király térdalakjânak vagy csupán koronás fejének ábrázolását, továbbá a H17 hátlapi feliratának 3 vízszintes sorba rendezését — a kutatás közvetlen német hatással magyarázta, amely a Judit kíséretében sejthető német pénzverő mester(ek) kezemunkája által öltött testet.93 Ennek tudatában jelentette ki Györffy György, hogy a „pénzújítás bizonyára nem az egyetlen reform volt, amit Judit királyné német mintára a magyar udvarban meghonosított,"9 4 sőt hozzáfűzte: „a tényleges periodikus pénzújítás...csak Salamon alatt honosodott meg Magyarországon; amint az az új veretek számából következtethető, a király nevében Judit királyné kétévenként veretett új pénzt."9 5 Salamon pénzpolitikája azonban nem ítélhető meg ilyen biztonsággal, mert érmetípusainak száma, sorrendje és keltezése egyaránt vitatható. Miután a kutatástörténeti áttekintést korábban már közreadtam,9 6 itt csak arra utalok, hogy Göhl Ödön, Jeszenszky Géza és Hóman Bálint tévesen önálló típusként kezelte a H17 (CNH 22) valójában nem is létező határok közé szoríthatónak ítélt méretváltozatait (CNH 22-22a-22b), s emiatt a király 6 kibocsátásával számolt (H14-H17 = CNH 19, 20, 21, 22, 22a, 22b). Hóman Bálint világosan meg is írta, hogy a király „tízévi uralkodása alatt öt ízben bocsátott ki új pénzt (a hatodik kibocsátás már Géza korára esik) - a mi kétévenkénti rendszeres pénzújításra mutat".97 Véleményét még 1958-ban is elfogadólag idézték.9 8 Györffy György is átvette ezt az álláspontot, de annyiban módosította, hogy a H14 félsúlyú obolusát (H- = CNH 19a) is önállónak értékelve már 7 érmetípust feltételezett, s ezt az általa elismer-
