Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 827 jes biztonsággal csupán 4 típus köthető, az első kettőt valószínűleg 1157-ig, a második kettőt pedig 1157-1166 között bocsáthatta ki. A jól megkülönböztethető, s politikai események tükrözésével magyarázható érmeképű dénárok mindegyike pénzűjítás céljára készült, de Stanislaw Suchodolski nem számította közéjük a herceg további 3 késői veretét, amelyeket kis példányszámuk miatt ki is zárt a renovatio monetae lehetőségéből. Ily módon a beváltási periódus 4-5 évre emelkedett, s gyakorlata a herceg uralkodásának végével meg is szakadt.34 Stanislaw Suchodolski a következő összefoglalással zárta tanulmányát: „A 11-12. századi Lengyelországban a profitszerzésre az uralkodók pénzügyi politikájában három periódus különböztethető meg. A 11. században a nominál- és a reálérték közötti különbséget szerezték meg az egyes típusok kibocsátása folyamán az érmék súlyának és ezüsttartalmának fokozatos csökkentésével. III. (Ferdeszájú/Krzywousty) Boleslaw (1102-1138) uralkodása átmeneti periódus volt. Egyrészt állandóan csökkentette a finomságot és a súlyt oly módon, hogy megváltoztatta a kibocsátási szabványt (azaz megnövelte az egy fontból kivert dénárok számát), másrészt megkezdte a régi érmék új pénzre történő kényszerbeváltását. A renovatiora meglehetősen ritkán került sor: még nem volt megszervezett rendszer, s lehetséges, hogy kezdetben valóban csak az a szükséglet váltotta ki, hogy elkerüljék azt a veszteséget, amelyet a különböző reálértékű érmék egyidejű forgalma okozott volna. II. (Száműzött) Vladislaw (1138-1146) 1. típusának kibocsátása idején a szabvány ugyancsak fokozatosan romlani kezdett. Ettől az időtől kezdve, azaz a harmadik s egyben az utolsó periódusban (kb. 1140-1170) a pénzújításra gyakrabban került sor, s e művelet az uralkodók pénzügyi politikájának lényeges elemévé vált."35 2. A 11-12. századi magyar gyakorlatra vonatkozó vélemények 2.1. Bevezetés A renovatio monetae cseh-, német- és lengyelországi 11-12. századi gyakorlatára vonatkozó véleményeket azért tekintettem át, mert a hazai szakirodalomban az első két területről bekövetkezett hatással szoktak számolni. Az áttekintésből kiderült, hogy az alkalmankénti pénzcseréket követően, szabályos, bár különféle ütemű kényszerbeváltásra csak a 12. században került sor. Az alábbiakban a jelenség magyarországi gyakorlatára vonatkozó feltevéseket ismertetem előrebocsátva, hogy a 11. század 2. felére sejtett meghonosodásához a fentiek alapján csak a cseh hatást lehet számításba venni. Megemlítem még, hogy a Stanislaw Suchodolski jelzette 3 elvárás36 közül Magyarország a 11. század közepére kettőnek bizonyosan megfelelt. A lakosság nagysága, a gazdaság színvonala, s az államszervezeti és pénzügyi apparátus már I. (Szent) István korában kialakult,37 az ezüstbányászat is megindult, feltehetőleg Selmecbányán,3 8 és megteremtődött a forgalomban lévő régi érmék beváltására elegendő új érme kiverésének lehetősége is. Ezért az alábbiakban a teljes érmeképek gyakori változtatása követelményének vizsgálatára szorítkozhattam, amely éppen a tárgyi hagyatékban követhető nyomon. A magyarországi periodikus pénzújítás bevezetésének kora még nem tisztázott. Az összefoglaló áttekintést nyújtani kívánó Thallóczy Lajos szerint „a pénzbeváltás legelső nyomai hazánkban 1191-ig érnek föl".3 9 A pénzújítás igényét
