Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
828 KOVÁCS LÁSZLÓ szerinte a lemezpénzek (brakteáták) 12. század végi felbukkanása és viharos elterjedése váltotta ki, ugyanis e rendszerint csak egyik oldalukon vert érmék olyan gyorsan megkoptak, hogy újakra kellett cserélni őket (pénzcsere = cambium). A pénzváltó hasznán (monetagium) kívül a kibocsátó is nyereségre akart szert tenni, ezért az uralkodók egyre gyakrabban és egyre nagyobb haszonnal kötelezték alattvalóikat a pénzváltásra.40 Thallóczy Lajos azonban nem csak a brakteáták felbukkanását keltezte túl későre,4 1 hanem tévesen kapcsolta össze elterjedésüket a kényszerű pénzújítással, ráadásul az általa bizonyíthatónak vélt gyakorlat első említésének tekintett pécsi oklevél hamisnak bizonyult.4 2 А П1. Béla gazdaságát tárgyaló Pauler Gyula rá is mutatott, hogy „nálunk is már egy század, ha nem már László, de bizonyosan Kálmán király ideje óta, mint Európa szerte mindenütt, évenként, sőt néha többször is, új pénzt vertek, és mindenki köteles volt a régi pénzét ez újjal, gyakrabban rosszabbal, becserélni, még pedig, mintegy az új pénz verése költségei fejében, némi veszteséggel, mi a »kamara hasznát« mint nevezék, alkotta".43 Helyesen jegyezte meg, hogy „az úgynevezett bracteatákat inkább a pénzbeváltás következményének, mint okának tekinthetjük. Úgy látszik, László, vagy még inkább Kálmán korától kezdődik, s azóta van királyainknak az az aránylag sokféle pénze".44 Hóman Bálint abból indult ki, hogy „pénzleleteink tanúbizonysága alapján ezt az időpontot jóval korábbra, I. András és Salamon korára kell helyeznünk".4 5 Magát a pénzújítási műveletet a következőképpen vázolta: Amikor az uralkodók kevesellni kezdték a pénzverés hasznát,4 6 további pénzforgalmi jövedelem után néztek, s azt a pénzűjítás/kényszerbeváltás elrendelésében találták meg: azaz „...időnként — kétévente, évente, sőt évenként többször is — új pénzt bocsátottak ki, a melynek forgalomba hozatalával a régebbi kibocsátású pénz értéke devalválódott. Az alattvalók, sőt az országon keresztülutazó idegenek is, kötelesek voltak külföldi és régi pénzeiket bizonyos értéklevonással új s igen gyakran silányabb minőségű, értéktelenebb pénzre beváltani".47 Az azonban csupán 13. századi adatokból ismert, hogy Magyarországon „az új pénz ideje (tempus novae monetae), vagyis a kötelező pénzbeváltás ideje évenként hat hétig tartott, márczius 15-től (vagy virágvasárnapjától) Szent Györgyig. Ez idő alatt a kamaraispánok, ill. embereik az egész országban szertejártak és forgalomba hozták az új pénzt, a melyet az ország minden lakosa köteles volt elfogadni, illetve a pénzbeváltási időszakban bizonyos mennyiségű új pénzt beváltani".48 Szent György napjával, azaz április 24-vel kezdődően az új pénz is veszteni kezdett az értékéből, s ily módon az évenkénti új pénz húsvéttól húsvétig tartó forgalmi periódusát követően a legközelebbi pénzkibocsátáskor már csak fele értékben váltották be a régebbit az újabbra: pl. kettő régiért adtak egy újat.49 Hóman Bálint elmélete olyannyira elfogadottá vált, hogy a legújabban Györffy György sem tért el tőle a rendszer működtetését illetően5 0 Miután azonban a fentiekre nézvést a 12. század végénél korábbi magyarországi írott forrás nem maradt,5 1 nem elégséges csupán e késői forrásadatokból visszakövetkeztetni a 11-12. században sejtett gyakorlatra, hanem annak korabeli nyomait a több érmetípust kibocsátott magyar királyok pénzverésének ránk maradt emlékeiben kell megkeresni. E munka jelenleg csupán a kutatási helyzet felvázolását eredményezhette, ugyanis gyakran azt sem ismerjük, hogy egy-egy uralkodó hány érmetípust veretett, s nem tudjuk felállítani
