Századok – 1996

Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823

826 KOVÁCS LÁSZLÓ Mégis a fentiek ellenére, még feltűnő névkülönbség esetén is gyakran elmaradt a sziglák változtatása, ha pedig megtörtént, egyedi oka volt.2

4

Egy másik tanulmányában Wolfgang Hahn maga is állást foglalt a periodikus pénzújítás bajorországi 12. századi kezdete mellett.25 1.4. Lengyelország Noha a lengyelországi pénzújítást mindeddig nem hozták, mert időbeli eltolódása miatt nem is hozhatták fel all. századi Magyarországra vonatkozó feltevések alátámasztására, áttekintését a jó kutatottsága indokolja. Az ottani gyakorlat első említése Vincent Kadlubek krakkói érsek (1208-1223) krónikájában maradt fenn, éspedig III. Miesko első uralkodási időszakára (1173-1177) vonatkoztatva.26

Mivel az állítás vitatottá vált, Stanislaw Suchodolski önálló tanulmányt szentelt a témának, s ennek elején rámutatott, hogy a renovatio monetae bevezetéséhez három feltétel egyidejű fennállására volt szükség. 1/ a gazdasági fejlődés megfelelő szintje, szervezett apparátus a pénzbeváltás lebonyolításához, elégséges létszámú lakosság, megfelelő mennyiségű technikai eszköz és ezüst, 2/ a teljes érmeképek gyakori változtatása a könnyű megkülönböztetés céljából, 3/ a forgalomban lévő régi érmék beváltására elegendő új érme kiverésének lehetősége.27 Az utóbbi pontból következett az a jelentős megállapítás, hogy a cseréhez szükséges érmemennyiség ezüst alapanyagát előre raktározni kellett, mert készletek hiányában a jelzett időben nem állhatott rendelkezésre elegendő új pénz, a forgalomban lévő csaknem összes régi veret beváltására. Ilyen esetben a műveletet el kellett halasztani, vagy ki kellett hagyni. „Nem kétséges, hogy néhány típus miért oly csekély példányszámú, nemritkán csak részben változtatott érmeképekkel. E típusokat két beváltás között bocsáthatták ki." - írta.2

8

Az egyes uralkodók pénzverését és érmeleleteit áttekintve jelenthette ki, hogy I. Miesko (950-992) és Boleslaw Chrobry (992-1025) típusonként oly kis mennyiségű érmét verethetett, hogy a kényszerű pénzbeváltásra csak később, Vastag Boleslaw (1058-1079) és Vladislav Herman (1079-1102) uralkodása alatt kerülhetett volna sor. Mivel azonban utóbbiak összesen néhány, s ráadásul egymáshoz is hasonló érmét bocsátottak ki, periodikus pénzújítás valószínűleg ekkor sem történt.29

III. (Ferdeszájú/Krzywousty) Boleslaw (1102-1138) egymást követő érméin már megfigyelhető a teljes érmeképek változása, ugyanakkor néhány típusát a kis példányszám miatt el kell a többitől különíteni; ezek kibocsátásának nem közvetlen gazdasági oka lehetett, s ezért a pénzújításban sem vehettek részt.30

Az 1107 utánra keltezett 2., a bizonytalan korú 3. és az 1135 utáni kibocsátásúnak vélt 4. típus érmeképei bizonyos történeti eseményeket tükrözhetnek, mégis cserére, éspedig a herceg hasznára kivitelezett pénzújításra készülhettek, amit átlagsúlyuk összevetése alapján is sejteni lehet. A herceg hosszú uralkodása alatt lebonyolított 3 kényszerbeváltási műveletet még nem lehet kifejlett renovatio monetaenak tekinteni, hiszen átlagosan több mint 10 éves periódussal lehetne számolni!3

1

II. (Száműzött) Vladislaw rövid uralkodása alatt (1138-1146) 4 érmét hozatott forgalomba, de közülük a 3. típus talán eleve nem készült beváltási céllal,3

2

nem úgy, mint a többi. Kibocsátásuk dátumát nem ismerjük ezért átlagosan 2-2.5 évenként kerülhetett sor a renovatio monetae műveletére.33

Göndör Boleslaw (1146-1173) uralkodásához tel-