Századok – 1996

Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823

824 KOVÁCS LÁSZLÓ 1.2. Csehország A következő forrásadat Csehországból való, ahol Cosmas, a prágai székesegyház krónikaíró dékánja (fll25) a halálos ágyán fekvő П. (Jámbor) Boleslav cseh herceg (967/972-999) szájába adva örökítette meg a periodikus kényszerbeváltás újabb, évente többször is megismételt változatának bírálatát: „Tiszteld a pénzt, de takarékoskodj, tiszteld a formát. Ha az állam ugyanis túlságosan merész, a hamis pénzekkel gyorsan semmivé válhat jövedelme... Bizonyos, hogy sem szerencsétlenség, sem pestis, sem halál, sem az, ha az ellenség az egész földet rablással és tűzzel elpusztítja, nem okoz Isten népének olyan kárt, mint a pénz gyakori megváltoztatása és csalárd rontása. Mely járvány, vagy pokoli Erinnys kíméletlensége fosztaná ki, pusztítaná el, vagy tenné tönkre a keresztényeket úgy, mint az úri pénzrontás? Azok pedig, akik ezek után az igazság gyengülésével és a rosszaság megerősödésével lábra kapnak, nem hercegek, hanem tolvajok, nem Isten népének vezetői, hanem semmirekellő adószedők, a legkapzsibb, könyörület nélküli emberek, akik nem félnek a mindent látó Istentől, akik a pénznek évente háromszor vagy négyszer való megváltoztatásával az ördög csapdájába estek, hogy elpusztítsák Isten népét."9 Bár felvetődött, hogy II. (Jámbor) Boleslav a pénzújítás ötletét bizonyos pénztípusok Angliából történt átvételével egy időben kölcsönözhette, ma már nem fogadják el a renovatio monetae ilyen korai csehországi meglétét. Pavel Radomërskynek az érmék ezüstfinomsági statisztikájára10

épített elmélete alapján Rudolf Turek arra a következtetésre jutott, hogy a krónika valójában I. Bretislav cseh herceg (1037-1055) 1050 táján bevezetett pénzreformjának emlékét őrizte, amelyben az uralkodó egyrészt a márkarendszert honosította meg, másrészt új kincstári gyakorlatot foganatosított. Utóbbinak volt lényeges eleme a lakosságot sújtó kényszerbeváltás, valamint a következménye a nagy tömegű és sajátosan megfogalmazott érmeképű veretek kibocsátása.1

1

Természetesen az is lehetséges, hogy Cosmas inkább saját kora, azaz I. Vladislav cseh herceg (1109-1118, 1120-1125) pénzügyi politikájáról fogalmazta meg lesújtó véleményét, de ez a magyarázat sem több feltételezésnél.12

Az Angliát kivéve inkább 12-13. századból adatolt módon gyakorolt renovatio monetae 11. századi csehországi megléte ellen szól egyrészt a Cosmas idézett adatában említett, s az évenkéntinél is rövidebb üteme miatt feltétlenül anakronisztikus jellege, másrészt az ottani korabeli kincsek összetétele. Miközben a 10-11. századi Anglia megfelelő korú kincsleleteinek állományában oly módon ismerhető fel a renovatio monetae visszatükröződése, hogy 33 kincsből 15 egyetlen, további 7 pedig mindössze 2 érmetípusból állt,13 a 11. század elejétől a 13. század 2. feléig keltezhető 40 csehországi kincs mindegyikének érméi hosszú időtávot fogtak át és több érmetípust tartalmaztak.1

4

Következésképpen ha volt is (ütemezésére tekintet nélküli) pénzújítás, azt alkalmanként nem hajthatták következetesen végre, mert a lakosság megőrizte az értékesebb régi érméknek legalábbis egy részét.1

5

Hogyan magyarázható viszont az, hogy a cseh uralkodók igen sok érmetípust bocsátottak ki?1

6

Feltehető, hogy nem mindig az érmék értékében (súlyában és ezüstfinomságában), hanem az érmekép művészi kivitelezésében történt csak a változás. Ennek oka a korabeli pénzverés technikájában rejlett, amelynek során ugyanazon típus felső és alsó verőtöveit akár naponkénti véletlen változatossággal párosították, s elhasználódásuk mérté-